boldoganyavagyoknéhamegkattanok

most fáj a lelkem nagyon..

2.napja éjjel-nappal, minden alvásnál torka szakadtából ordít a manó :( egyszerűen nem lehet se hasra, se hanyatt fektetni, mert feszíti magát, és ha véletlenül sikerül vízszintesre bírnunk, máris pattan fel, és hihetetlen hangerővel sír hozzá.

az egyetlen póz, ami kb. 2 percig hat, ha függőlegesen fekhet rajtam, arra már ki is alakított magának egy alvó pozíciót :) viszont 2 perc után itt is elkezd izegni-mozogni, és szétfeszül, dobálja magát, sehogy nem jó..de ha leteszem, akkor meg az a nem jó..az esti elalvásokkal legalább eddig nem volt gond. ma este viszont 2 perc alvás után elkezdte ugyanezt, és nem tudtam lefektetni, közben persze olyan hullafáradt, hogy tartani se tudja magát, és dülöngél jobbra-balra, néha el is dől..már 10 perce ment az ordítás, folyamatosan próbáltam nyugtatni, simogattam, próbáltam ölelni, amennyire engedte, de csak feszítette magát, úgyhogy letettem, és kijöttem telefonálni anyunak..egyszerűen csak tanácsot kérni, mert én borzalmas alvó voltam, hátha emlékszik ilyen esetre is anyu, hogy mit csinált velem..és miközben anyuval beszéltem, gyomromban a görccsel, hogy közben a sír a kölök, két perc után csend lett..ami egyrészt tökjó, másrészt borzalmas lelkiismeret-furdalásom van, amiért egyedül kellett megbirkóznia, és remélem, hogy nem utálja meg emiatt a világot és engem..nagyon mélyen elaludt..anyu szerint csak a borzalmas álmosság miatt sírt ennyire, és azért is dőlt ki, miközben beszéltünk..remélem, nem a reményvesztettség miatt..olyan borzalmas érzés..szinte már várom, hogy mikor szólít megint, hogy be tudja pótolni azt, hogy az előbb nélkülem nyugodott meg..ki tudja, milyen hosszú időnek élte meg azt a 2 percet...nem szeretem sírni hagyni, szeretném, ha úgy nőne fel, hogy érezné: számíthat rám, ha baj van.

Február elején minden megnyugodni látszott..Kinőttek újabb fogak, helyreállt az éjszakai rend, a nappalok is zseniálisan jól teltek..a kacsa mondja hááááp-hááááp, a kutya mondja vávávávává, és ha egészen "véletlenül" kiesik a kölök kezéből valami, akkor azt is hozzáteszi: hoppááá.

de már van apapa, anyanya, papapa, mammaaa, pappaaa, Lillaaa, ad cuppanós puszikat, és nagyon szereti az alvós plüsseit, őket mindig szanaszét kell puszilgatni :)

kapaszkodva már bármennyit sétál, néha mérlegállásba vágja magát, és a fejét ugyanúgy ütögeti a falba, a zuhanykabinba, mint annak idején az anyja, csak a kölök jókedvűen teszi ezt és röhög rajta :)

hihetetlen, mennyire jókedélyű gyermek, köszönetet mondok ezért neki gyakran. és imádom, hogy bújik..csak úgy odajön játék közben, belebújik a nyakamba, és puszilgat. zseniális érzés :)

a kutya- és macskaimádata is szeretni való, ill. a barátságossága :) nála nincs idegenektől való félelem, maximum pár percig végigméri az új arcot, de sokszor ennyi se kell, azonnal barátkozik. a kutyákat hangos üdvrivalgással fogadja, engedi, hogy nyalogassák kezét-arcát, és simogatja őket :) és nyilván ennek a végtelen jókedvnek, ami benne él, legfőképp a habitusa az oka, de néha szeretek magamra büszkének lenni, hogy biztos nagyon boldog, azt pedig azért nekünk, szülőknek is köszönheti. mert tényleg icipici kora óta a napok nagynagy százalékát nevetéssel tölti :)

a remélhetőleg leendő oktatási helyszínemen nyílt napot tartottunk, és így délelőtt fél 10-kor kitett engem apa és kölök a kocsiból, és bár délben beszéltünk telefonon, de este fél 6-ra jöttek értem..tökjó volt :) mindketten nagyon jól éreztük magunkat, de tény: hiányzott :) kölök, azt hiszem, nem igazán vette észre napközben, hogy nem vagyok vele, az apja folyamatos mozgásban tartotta, kocsikáztak, meglátogattak mindenkit, akit csak lehetett, buliztak :)

aztán este leesett neki, hogy nem voltam vele aznap..nem is engedett el este egykönnyen..a hátát simizve bent kellett maradnom nála, míg el nem aludt, és éjjel is óránként lecsekkolta, élek-e még, úgyhogy inkább magam mellé vettem, úgy aludtunk egy nagyon jót reggelig :)

az első szülinap 3 napos turné volt..első nap - az igazi szülinap - azzal indult, hogy apa szabit vett ki, amiről még anya se tudott, így reggel, amikor a szokásos itthon van-e apa - csekkolását végezte éppen a kölök, hatalmas örömködésbe kezdett, amikor 4 nap után, pénteken ott volt a hálóban az apja :) boldog összebújással és mesenézéssel indult nap, majd egy kiadós porszívózás után anya fellibentette az ajándékokról a leplet :) ikeás dobozban voltak a könyvek, csatok, habtapi, és örömmel válogatott közöttük a manó, ki-bedobálta őket a dobozból :)

szombaton a szűk család 16 fővel, vasárnap a szűk baráti kör 11 fővel köszöntötte a nagylányt :) szebbnél szebb ajándékokat kapott, és mind nagyon praktikus, úgyhogy anya is nagyon örült :)

persze volt rengeteg süti- és tortazabálás, úgyhogy szombat éjjel már anyával összebújva aludt a kölök, mert egyrészt megint megnyílt egy ínyrész, másrészt borzalmasan fájt a hasa :) aztán tovább kínozták a fogak napokon át, nagyon lassan törte át az ínyt az 5. fog :(

a pörgést persze imádta a kölök, nagyon élt a nagy társaságban, élvezte, hogy ő van a középpontban, igazi kis partiarcként viselkedett :)

Január 3-án délután soha nem hallott sikítással ébredt a kisasszony, az ébredést követően még egy órán át zaklatott volt, mutatott kifelé a szobájából, nem akart visszamenni..mintha valami megijesztette volna..a nappaliban oldottabb hangulat lett, majd a kacagó kölköt videózni kezdtük, ám a visszajátszás során - élőben nem hallott - sikítás volt hallható. borzalmasan ijesztő volt, bár azt máig nem értem, hogy akkor miért nem ijedt meg a hangtól, de lehet, hogy az anyai közelség ennyit jelent..persze a szellemekhez értő személyek megvizsgálták a videót, a szkeptikusok is, és én mindkét oldal véleményére adva mindent megpróbáltam..tömjént füstöltünk, szellőztettünk rengeteget. másnap a szobáját takarítva hatalmas penésztelepet találtunk az egyik sarokban, úgyhogy a párásítót kiiktattuk a lakásból..mert anyuka egy kicsit túlértelmezte a párásítsunk a fűtési szezonban-felhívást, és állandó 75%-os páratartalomra lőtte be a készülőket, és még egy szárítót is elhelyezett a kölök szobájába, biztos, ami biztos :D azt senki nem mondta, hogy max.45% legyen a páratartalom...ekkor jöttek a hozzáértők mondatai, miszerint a penészgomba spórája belélegezve is hallucinációt okozhat, úgyhogy biztosan amiatt volt a nagy sikítás..nekem mindegy is, a penészt és a szellemet is kiirtottuk mind egy szálig..

persze azért a kölök 3 hétre a hálószobába került, a szülők a nappaliba, ill. gyakran összesodort minket az éjszaka, mert akár az új szoba, akár az addigi ijedtség, akár a növésben lévő fogak miatt, de a kölök határozottan vergődött éjszakánként, úgyhogy inkább összebújva aludtunk jó sok éjszakán át, ha épp rájött az összebújhatnék :)

december elején megtapasztalhattunk egy új betegséget, én még csak nem is hallottam róla, de anyu emlékezett rá, hogy nekem is volt ilyen :)

eleinte csak 38-38,5 fok körüli láza volt a kölöknek, amitől kómázott egész nap, rengeteget bújt, és aludt :) aztán 4 nap után piros pöttyök jelentek meg a teste minden szegletén..kicsit ingerült volt a pöttyös napokon, dehát a nagylányok is tudnak hisztisek lenni a piros napjaikon :) az első névnap így telt.

az első Mikulás-meglepi nagyon jól sikerült, a minicsizmákba hozott apróságokat a Télapó, a legnagyobb sikert a buborékfújó aratta, ill. annak doboza, ennek kapcsán heves felháborodását és nemértését nyilvánította ki, amikor kivettem a kezéből, hogy megmutassam, mit is lehet vele kezdeni. persze a buborékok tetszettek neki :)

az első karácsony ünnepi hangulata viharos gyorsasággal ért véget 24-én este, amikor is ismét láz, csupatakonyság és köhögés vette kezdetét. persze a karácsony nagyon jól telt, 24-én reggel a szobájából rohamtempóban kimászva hangos kurjantásokkal üdvözölte élete első karácsonyfáját és a csillogó csomagolópapírba rejtett ajándékát, amit persze kibontani se kellett volna, mert a csörgő-zörgő, fényes papír mindennél jobban tetszett neki :) Délelőtt a nagyiéknál, másnap a mamiéknál élvezhette a kölök a kényeztetést, és utálhatta a szüleit az orrszi-porsziért :)

az első szilveszter pici családi körben zajlott, pótnagynéni jött átt hozzánk, de mivel 30-án a kölök ablaka alatt petárdapróbát tartottak, amitől halálra rémülve riadt a délutáni alvásából, ezért 31-én este kapott a kölök egy kis germicid c kúpot, amitől egészen nyugodt szokott lenni, és így egy mukkanás nélkül átaludta magát a boldog új évbe :)

felgyorsultak az események.

október 30-án egyik pillanatról a másikra elkezdett a kölök hosszabban kúszni, majd ez egyre inkább kiszorította a gurulva közlekedést a repertoárjából.

november 3-án elkezdte hintáztatni magát, majd lendületből előre lökte kis testét fél méterre, persze a végén fejre esett, ami egészen vicces látványnak bizonyult :) szerencsére az én nevetésem hatására ő is inkább kacagni kezdett a meglepettségtől :)

november 16-án felült egyedül, 18-án teljesen egyenes háttal tette ugyanezt.

november 29-én pedig már egész nap négykézláb állt, közben felváltva emelgette magasra a kezeit.

december 9-én támasz nélkül, szabad kezekkel ül, így azokat tapsolásra tudja fordítani :)

hihetetlen, hogy az emberi idegrendszer milyen hatalmas változásokon megy keresztül ebben a rövid időszakban..csodálatos.

hihetetlen, hogy mennyire tudunk örülni, mi felnőttek, amikor egy pindurpandur gyerkőc megtanul tapsolni :)

a kölök pedig természetesen még nálunk is jobban örült magának :)

tetszik, hogy mindennek örül :)

ha kedvesen mondom neki, hogy "ne nyúlj a konnektorba, mert megb@sz az áram", akkor még annak is tud örülni :)

sűrű napokat élünk.

november 14-én felült a manó, majd 16-án megtanult csettinteni a nyelvével, ezutóbbit nyilván abból az alkalomból, hogy Ádám barátja szülinapi zsúrján tudjon valami újat mutatni :)

piros kisruha, harisnyanadrág és csat..muszáj kiöltözni, az első szülinapi zsúrunk volt, 5 gyerkőccel, akik nagyon értenek ahhoz, mikor kell egyszerre nyűgösnek lenni, és egyszerre átlendülni ezen :)

kölök kicsit nehezen viselte, hogy a nagyobbak már mascarponés túrótortát ehettek, de kapott Ádám anyukájától egy kis vaníliás tejpépet, és máris megszállta a nyugalom őt is :)

az ingetetéshez pápá hang is társul, ezt cserélgeti a puszidobálással, és ez a játék kiteszi a napjának nagy százalékát :D

rettentő büszke magára a kölök.

(meg persze mi is)

puszihang-utánzás..annyira rákattant, hogy abba se tudja hagyni :)

néhány napos anyaként nem gondoltam volna, hogy egyszer be fog teljesen állni a tejtermelésem, és lehetek a kölök tényleges tápanyagforrása, de aztán 6 hetesen mégis megtörtént..aztán teltek-múltak a napok, hetek, és én minden egyes napnak hálát adtam, amit újabb szopizással tudott tölteni a kismanó.

5,5 hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást, majd elérkezett október 15., amikor egyszer csak elfordította a fejét a tízórai cicitől..napokon keresztül próbáltam beletukmálni, szájba spriccelőset játszottunk, amikor végre rájöttem, hogy igen, ez az a pillanat...a kölök magától elhagyja a tízórai szopit, helyette lazán benyomott egy egész almát banánnal..

aztán eljött november 4. is, amikor az uzsonnával jártunk ugyanígy. még nem tanultam saját tapasztalataimból, megint napokon át próbáltam szájbalövőset játszani vele, és nem értettem, miért ilyen lusta, miért nem akar cicizni..aztán érdekes módon, mikor felkínáltam helyette egy banánt, örömmel elfogadta, és ette meg az utolsó falatig :)

azt hiszem, ez anyaállatot jobban megviselte, mint a kölköt (akit szemmel láthatóan nem viselt meg a dolog...), és kellett pár nap, míg sikerült feldolgoznom, hogy többé már nem csak belőlem él a kölök :)

egészen friss kölöktudomány a négykézláb állás gyakorlása, ezt ma kezdte, de abba se hagyta estig, amikor is kidőlt a hirtelen jött fáradtságtól :)

a puszilgatás művészete az integetéssel együtt kb. egy hete tart. puszilgatás alatt kell érteni azt, amikor a fejünket odahúzza a sajátjához, és elkezdi azt nyalogatni :D

a közlekedést villámgyorsan intézi el, gurulva pillanatok alatt a szobájából a teraszajtónál terem :)

a lábait balerina mozdulatokkal veti egyik oldalról a másikra gurulás közben.

egésznapos mozi az életem :)

a kölök lazán eljátszik másfél órát egyedül, néha lecsekkol, élek-e, vagy pár percre odasurran, hogy dobáljam már picit a levegőben, amúgy az önállóság elég jellemző jegyeit vélem felfedezni rajta :)

némi fáziskéséssel ráeszméltünk, hogy a kölök egy ideje már tudatosan is próbál a mi nyelvünkön kommunikálni. nem tűnik véletlennek, hogy ha éjjel valamilyen kín gyötri, akkor kizárólag "anyanya, annnnyyannnnyaaaaaa"-t kiabál, este hat körül pedig kiül a bejárati ajtó elé "apppaaa, appaaaa"-t hívva :)

2 hónapnyi zömében zaklatott éjszaka után végre előbújt az első 2 fog. október 13-án a jobb alsó 1-es, ma pedig a bal alsó középső fogacska. az utolsó 1 hét maga volt a pokol. azelőtt csak éjszaka sikított fel egészen gyakran, leggyakrabban álmában, de az elmúlt néhány napon már napközben is nyűgösebb volt..vidám játék közben hirtelen ordítás és kétségbeesett tekintet..túléltük :) bújás, bújás, bújás és tengernyi türelem és végtelen szeretet (meg éjjelente a jól bevált germicid-c kúp, amitől kellő bágyadtsággal tudta átdurmolni az éjszakát a kölök).

és most itt vannak. 2 kis fog csíkja, felül, az íny felett! végre :) fura lehet, egész nap a szájában van az ökle, és izgatja az új felületet :)

homeopátiás szerek..érdekes..amikor rólam volt szó, a tejtermelésnél bevált, de ki tudja, talán, mert csak annyira akartam, és hittem benne. a kölök fogzásánál semmilyen bogyó, viburcol kúp és különböző adagolási módszerei sem váltak be. ő nem egy homeopátiás fajta :) de az anyai ölelés sokat segít :)

Fél öt.

Nem szeretjük ezt az időpontot, főleg hajnalban. Kölök ekkor kedvesen felébred, és erősen jelzi, hogy nem egyedül szeretne most ébren lenni.  Néha hamar visszaalszik, de van, hogy egy órán át ébren van :)
Ezt leszámítva minden rendben.

Rva nagy már.

Egyik reggel még ráadtam a 68-as ruhát, este az ugyanakkora pizsit már nem tudtuk ráfeszegetni. Persze 74-es ruhák sehol nem voltak még, vagyis voltak, anyuéknál a pincében egy rakat kartondobozban, a többi gyerekruhával összezsúfolva.
Rohantunk másnap rendet teremteni a dobozok között, és sikerült 2 nagy zacskónyi 74-es ruhát összeválogatni. Milyen jó is, ha az embernek van egy unokanővére, akinek csecsemő kora óta nagyobb a ruhatára, mint anyjának és apjának együtt véve.

Így csináljuk mi.

Reggel hat körül egy óriási egeret lóbálva, a lábával dobolva ébred Borka. A járókában, merthogy körbeforog éjjel álmában maga körül, és a kiságy erre nem a megfelelő méretű alvókuckó.
Hat körül szopizik, mert az jó. Aztán böfög, olyan igazi felnőtteset. Aztán alszik is tovább, 1-2 órát biztosan.

Ezt a szundit szövegelés váltja fel, aztán megnézzük, milyen fényeket eresztünk be a redőny rései között, és hogy az ablakon túl mennyire mozognak a falevelek. Ez irtó izgalmas. Kölök ilyenkor repül, kacag, és brutálisan dobol a lábával (ezt mondjuk egész nap csinálja, a kövön is, simán lehet, hogy lapos sarka lesz a kiscsajnak :) )
Aztán összebújunk. Nagyon. A kanapén, és beszélgetünk, ő persze húzogatja a hajamat, simogatja az arcomat, és vakarja a mellkasomat, mert kedves, és mindezt tudatosan teszi :)
Elkészítem neki a nappaliban az akadálypályát, és már jöhet is ki, hogy egy újabb felfedező napot tartson.  Ilyenkor nagyon örül mindennek, főleg, ha terrorizálhatja Rizlinget, játékkalapáccsal vagy csörgővel ütheti a ketrecet, vagy rugdoshatja :) Aztán heves panaszkodásba, valószínűleg kurvaanyázásba kezd, ha arrébb pakolom, hogy Rizlinget egyelőre hagyja békén, majd akkor nyúzza, ha nagyobb lesz, és Rizling is kint garázdálkodhat, ketrecen kívül, vele együtt. Ezt leginkább hangos „Memmemeemmeeee“-vel fejezi ki. Ha épp szomorú valamiért vagy tehetetlen, akkor „ümümümmümm“-mel fejezi be mondókáját. Cuki, ez van.

Nagyjából ilyen sorrendben történnek a napjaink…szopik, alvások, játékok váltják egymást, és természetesen játékból van a legtöbb. Játszani jó. Hangosan kacag, ha a lábát megszagolva hapcizni kezdek, vagy ha fújom az arcát vagy a hajamat lengetem fejet rázva a buksija felett. Hasonlóan jókedvű lesz, ha az alsó lábszárammal elkezdem emelgetni,vagy ha a számmal gigászi szétpuszilás-harapdálásba kezdek..merthogy csikis..de élvezi :)

Gurulva eljut bárhová. Mászni még nem szeretne, jól elvan a mostani állapotával, saját magát körbepörögve és gurulva szinte az egész lakást bejárja.

Kedvelem őt. Jófej.
Hatalmas vízparádét csap a kádjában, a fürdőszobánk folyamatosan úszik a vízben.
Énekel. Az énekes elefánt dallamait meghallva azonnal :) Most is :)
 

 

Másfél hónapja nem írtam. Mert akkor volt július 11. Akkor voltunk 4 évesek. Romantikus hangulatban kölökkel kettesben töltött napnak indult, aztán egyszercsak beállított Apaállat, anyaállat halálra rémült, mert a teraszon játszott kölökállattal, és semmit nem hallott a zörgésből. Aztán ott állt Apuka, Nagypapa, a sárga rózsa és Ludmilla – az új szuperokos telefonom.  És akkor abbahagytam az írást.

Most folytatom.

Kölök nagy lett. Aug.24-én voltunk a féléves orvosi vizsgálaton, ahol 65,5 centi magasnak és 7760 grammosnak mérték. Szép teljesítmény, van is rajta rengeteg hurka. Már bőven elmúlt 5 hónapos, amikor úgy rendesen elkezdtünk hozzátáplálni, merthogy éjjelente ébredt, nyugtalan volt, újból szopizni kezdett. Növekedési ugrás volt, aztán meg megtetszett neki, hogy éjjel is cicizhet, és akkor néha kérte hajnali háromkor, hogy rághasson rajta kettőt, és már aludt is tovább. Na, erről 4 napja leszoktattuk. Éjjel csak apaállaté lehet a cici (vagy a kölöké, ha éhes..de ennek halvány jelét sem mutatta) :) Úgyhogy kivételes esemény volt e hétvégén, péntek és szombat éjjel ő ment be, akárhányszor hívott a kölök. Meg is lepődött, első éjjel 50 percig vergődött az apja társaságában, de apaállat kedvesen simogatta, nyugtatgatta végig :) másnap már pár perc után vissza tudott aludni :) Nem éhes ő, csak cicin könnyebb éjjel visszaaludni. Ügyes nagylány ő, mi pedig segítünk, megoldunk együtt mindent :)
Éjjel most már 11 órát is alszik, napközben úgy négyet, viszont sokszor nyöszörög álmában, sírdogál is, leggyakrabban fel sem ébred rá. Nem tudjuk, mi lehet, persze a legkönnyebb fogacskára gondolni. Bármi is legyen az, szívszorító és fárasztó érzés, látvány. Ma éjjel kb. óránként, de volt hogy félóránként suhantam át megnézni, mi baja van a Kiskrumplinak, de legtöbbször nem is volt ébren. Kapott egy kis pocaksimit, ha félkómás állapotban volt, akkor cumit. Majd kinövi ezt is, mi meg addig is próbálunk segíteni neki. Csak hát nehéz. Nem jó látni, ha szenved. Mert bár 11 órát alszik, na de ki az, aki 11 órányi szar alvást követően frissen indítja a napot?!  Ő sem…
Amúgy:
•    már van tömbkaka
•    minden apróságnak hangos „ÁÁÁÁÁÁÁ“ hanggal tud örülni, leginkább a fényeknek, lámpáknak
•    idegeneket is kedves mosollyal köszönt, eléggé leveszi őket a lábukról
•    még mindig kék a szeme (de szerintem már kezd szürkülni), és szőke új haj próbálkozik kinőni…nem értem én
•    egyik este főpróbát tartottunk az utolsó Zsiványos Limit-koncert kapcsán…Apaállat altatta Kölökállatot, nem kapott cicit, cumisüvegből kellett vacsiznia..Apuka cicijére majdnem rácuppant, majd 5 percig harcolt elég heves sírással, mert ő igazi cicit akart, nem pedig szilikont..aztán megadta magát..köszönet Apuka higgadtságának..mert Anyuka természetesen a teraszon bőgött ezidő alatt..de akár büszke is lehetek magamra, amiért nem rohantam be a szobába, hogy akkor felkínáljam neki a cicimet.
•    hátrafelé tolat már kicsikét :)
•    próbál négykézláb állni, sikerül is neki, de szétcsúszik a végén..pont úgy, ahogy a rajzfilmekben az őzgidák a jeges utakon :)
•    cumisüvegből nem hajlandó inni, pohárból és palackból viszont igen..mint a felnőttek :)

Közben hozzánk be akartak törni. Vagy csak kukkoló volt. Ki tudja. Mi a Balatonon voltunk, a szomszéd leány jelezte, hogy a teraszunk előtti füves részen lapult egy fekete ruhás valaki, és erősen figyelte a teraszunkat, csak megijedt a szomszéd fiútól, és a lépcsőn leszaladt, majd ki a kerítés felé. Ismételten köszönjük a lakóknak, hogy megszavazták a hozzánk felvezető lépcsők megépíttetését. Azóta eléggé stresszes az életem, ha esténként kettesben vagyunk a kölökkel, ami az utóbbi időben azért egészen gyakran előfordul.
Pl. most is.
 

Köszönöm-hangulatban vagyok. A Sorsnak az elmúlt négy évet. Hogy vele lehettem szülő :) Hogy kitartunk egymás mellett. Köszönöm, hogy megszülhettem a kölköt. Néha csak nézem, és könnybe lábad a szemem…ez olyan anyás..közben teljesen idióta játékokat játszom vele, bolondozunk, tanítgatom-nevelgetem, egyszerre a lányom és a legjobb játékom-jóbarátnőm :)
Már három úszóedzésen vagyunk túl, remekül szerepelt mindegyiken. 2 nappal ezelőtt teljesítette élete első merülését…és ekkor is könnybe lábadt a szemem..jajj, még most is, mikor csak rágondolok..nem teljesen értette, mi történt vele, nézett furcsa tekintettel az apjára, picit meg is ijedt, de nem sírt, ment tovább az élet, következett az újabb és játékosabb feladat, és már mosolygott is tovább az apjára.
Már próbál mászni..emelgeti a csípőjét, a térdétől vár segítséget a haladásra, közben a fenekét pucsítja, és ringatja..és akkor nem lehet kibírni, hogy ne terítse be a tenyerével az ember azt a két gömbölyű kis popsit, vagy hogy ne puszilgassa szanaszét..szereti, ha dögönyözzük, hangosan kacag rajta :)
Forog minden irányban, hihetetlenül izgága.
Ma IKEA-ban voltunk, a hordozóban oldalt csüngött rajtam, néztük a mozgó faleveleket a trolimegállóban, mosolygott vadidegen emberekre, akik meg is dicsérték; egy bácsi szerint nagyon intelligensen szemlélődik korához képest :)
 

mert már lehet. sőt, igényli.  de nevezhetjük akár követelőzésnek is. igen, felnőtt a lányom :D van akarata, ehhez szupernőies hang is társul. sikít. közben a szeme és a szája csücske is mosolyra áll. szórakoztat.  határozott nőszemély, általában eléri, amit akar. én meg röhögök. sokat. mert irtó cuki, ahogy ragaszkodik, próbálkozik.

viccelődik, mert már humorérzéke is van. és bocsánatot is tud kérni. szemmel, szájjal, hanggal. anyaállat pedig megbocsát, igaz, sosem haragudott. most sem haragszom. pedig evés helyett mosolyogva beszélget Carmennel, velem, a lengedező függönnyel, és boldogan csodálkozik rá a világ apró rejtelmeire. fürkészget. tekintetünk összeér, ajka elhagyja a cicit, rám mosolyog, és üzen: „Háőő. Bvőő.“ majd ismét elmosolyodik, és egy rohamosztagos sebességével ismét felfalja a mellemet. közben táncol, rúgkapál, és gyömöszöli a fülét, mert az elengedhetetlen.

aztán szopisztrájk. mert már ilyen is van néhány napja. egészen pontosan szombat este óta. bevesz, kiköp, hörög, segélykérően néz, közben a tej ömlik. harc ez. kemény küzdelem. szombat óta az első átaludt éjszaka.  mert már fehér csík is van. az ínyben, alul középen, kettő pirinyó vonalka. és hangulatváltások meg fosás.  és szívszakadás, amikor vigasztalhatatlan. neki fizikai, nekem lelki fájdalom. valószínűleg azonos mértékben.  és akkor kapaszkodik, bújik, testközelséget akar. próbálunk megint eggyé olvadni, hogy könnyebb legyen. de nehéz. nagyon.

aztán vált. megint mosolyog. és kacag is. hangosan, csajosan. kurjongatás ez. legszebb hang a világon.


Nyaraltunk. Hatosban, két család, újszerű életforma, tetszik :) Répáshuta jó hely. a pisztrángosnál hanyatt vágódtam. apuka szerint nem volt szép látvány, pedig gyönyörű esés volt. esni tudok. meg az eső is, aki szintén nem kímélt bennünket.a kölköt nem zavarta, neki mindegy, csak friss levegőn legyen. aztán az eső elhagyott bennünket, a Nap követett, kölök szopizott a kisvasút melletti parkolóban, aludt a kenguruban, mert anya testmelege, a vízesés csobogása és a friss levegő a legjobb ehhez a tevékenységhez :)

a szellő fújkálta növények viccesek. akár egy órán át lehet rajtuk kacagni. persze ez roppant fárasztó cselekvés, de elaludni is meglepően jól lehet rajtuk :)

a barack finom. néhányan borkóstolókra járnak, a kölök barackkóstolóra. pár év múlva jöhet a bor is. meg a pálinka, majd hányunk együtt. idilli jövőkép.

szex. kölök meztelen, hempereg, Ádám a haját tépi, kölök hangosan kuncog hozzá. egyszer el kell kezdeni. mondjuk, 4 hónaposan :)

babaúszás. apával. vigyorogva, csodálkozva, ügyesen. mindenki szerelmes mindenkibe. kölök apába, apa kölökbe, anya meg beléjük és a világba.

most jó. nagyon.
 

Érzékeny lettem. Bármelyik pillanatban képes vagyok könnyeket csepegtetni mindkét orcámra. Hihetetlen szembesülni a mindennapos változásokkal, belegondolni abba, hogy egy éve 56 kilómmal ugráltam a tengerparton, koktélt szürcsölgettem, a férjem sörözött, és csak vigyorogtunk a sós víz illatában hemperegve. Már nagyon sejtettem, hogy nem kettesben vagyunk..érezni lehetett az Érkezés pillanatát, de sokáig nem mertem belegondolni, hogy elsőre tényleg sikerülhet. Aztán sikerült. Jönni akart, mi pedig akartuk, hogy jöjjön. Most pedig itt van. Elérzékenyülök. Gyakran teszem mostanában. Elég egy mosoly vagy egy duruzsoló hangon szóló gőgicsélés..érezni lehet a Borkában szétáradó szeretetet, amit felénk is irányít…libabőrözés minden nap. Anyának lenni jó. Csodálhatom, milyen újdonságokat talál ki aznapra, kíváncsivá tesz a következő napot illetően. Szeretem a lányomat. Érdeklődő, nyitott, túlfűtött, szenvedélyes személyiség.  Energiabomba.
Egy hatalmas szikrázó szempár. Szopizás közben a szokásosnál is hatalmasabbra nyitva néz rám, miközben a cicit nem engedve mosolyog rám és beszél hozzám…nem lehet rá haragudni..játszik kaja közben..hagy játsszon :) Olvadok.
Már egyre kevésbé aggódom. Tudom, hogy jól csinálom, látom rajta, hogy elégedett, érzem, amikor megköszöni. Most jó. Szeretem az életem. Minden pillanat rejt magában szépséget. Ha ügyes vagyok, megláthatom.

 

EGYÉVES

Pontosan egy éve, egy krétai üdülővárosban, Chersonissosban, egy lepukkant szállodai szobában kezdődött a kölök fizikai története :) Érezhető volt..nagyon is :) Most meg itt hempereg és kiabál mellettem.  Egyre jobban gyakorolja a hangját. Szereti a hangját..kiabálva, kacagva, panaszos történetet mesélve. Mi is szeretjük a hangját.

Az első szúnyog- vagy pókcsípés. Azon a kerek kis kobakon. A kopott születési hajzat alatt. Piroslik.

Keddi kaka. keddenként mindig van kaka. ugyanabban az időpontban. a második szopi után, 10-11 körül.

Túlvagyunk a második vidéki nagyilátogatáson. 2 éjszaka. Szombat hajnalban indulás, hétfő délután hazaérkezés. Kettős érzések. A nagyszülők olvadtak, örültek, és nyilván kinyalták a kölök fenekét is. Persze vízszintesben nem sokat volt a lány. Bár kérésre sikerült vele úgy is játszaniuk, ennek örültem én nagyon :) De azért a büfiztetések simán eltartottak 45 percig is…nagyszülők :)
Szombat délutánra nagyon zaklatott lett a lányka. A bányató körül szerettünk volna vele sétálni, de az eső úgy döntött, ő nem akarja, hogy mi ott sétáljunk. Úgyhogy apaállat törzshelyére tértünk be, csak mi voltunk, hatosban, a két fiatal család :) Manófej kis barátnője, Dalmi éppen elaludt, mikor megérkeztünk, Borka még a játékidejét töltötte :) Aztán Borka is elkezdett fáradni, és nem sikerült az idegen helyen elaludnia, egyre többen lettek a társaságban, így még kevésbé ment az elalvás, sírdogált, vergődött, kivittem a friss levegőre, többször majdnem elaludt, de aztán az ingerek erősebbnek bizonyultak. Úgyhogy anyaállat egy órán át a teraszon próbálta nyugtatni-altatni a babáját, míg a társaság, apaállattal együtt a benti részen vígadozott. Már nagyon várta anyuka a hazaindulást, hogy Kölök a saját magányában elpilledjen, ahogyan ő azt szereti…játék bárkivel, jókedéllyel; alvás egyedül, nyugalomban. Apaállat gyermekkori barátjának szüleit még meg kellett várni, hogy megcsodálhassák a tündérlányt, utána tudtunk elindulni..a kocsiban persze azonnal bebólintott…az este is zaklatottan telt, nem találta a helyét, meg is értem…az esti elalvás sikerült, de hajnali egykor már ébredt is, majd reggel fél hatkor is..a hangját is kieresztette, amitől persze apuka kellően ideges lett, mert ő éjfélig kocsmázott..ettől meg anyuka lett ideges, mert mondta is apukának, hogy menjen le a nappaliba, ha zavarja, de ő inkább maradt, és nyilván aznap nem lehetett hozzászólni, mert neki kell a jóízű, kiadós alvás ahhoz, hogy embernek érezze magát..mintha nem tudta volna előre, hogy mivel jár a gyermekvállalás…most már látom, így több anyával történt beszélgetések után még inkább, hogy ha éjjel nem is cicizni kel fel egy gyermek, akkor is az anyuka megy nyugtatni. Az apukák valószínűleg hormonálisan nem bírják a gyermeknevelés körüli alváshiányt..bénák :D Mi meg megszokjuk ezt is, és elfogadjuk, csak ne vágjanak már hozzá ilyen halálverte képet :D
A vasárnap a reggeli nyugtalanságot követően kellemesen telt, könnyebb nappali alvásokkal, kertben barátkozás a dédiékkel, addigra apuka is helyre tette magát :)
Megérkezett a másik nagyszülő páros nagynagynéni társaságában, volt hangos vígadozás :)
Délelőtt átesett anyuka két összetűzésen is…mert ha hajnalban már hosszú ideje sír a gyerkőc, mert nem tudja, hol van, és nem tud aludni, akkor egy nagyszülő, aki egyelőre a helyszínnel együtt idegen a kölöknek, ne akarja átvenni az anyjától a gyermeket. Tudom, én is hirtelen vagyok, és hamarabb harapok ilyenkor, de akkor is…köszönöm a segítséget, tényleg, csak meg kell tanulni jobban és jókor felajánlani.
Ami pedig anyaállatot leginkább kizökkentette nyugalmából, az a piacra invitálás volt. Mert a nagyszülők a piacra akarták vinni a kölköt, vagy akár velem. Én pedig határozottan nemet mondtam. Nem értették. Mit nem lehet azon érteni, hogy egy 3,5 hónapos baba nem a piacra, nem a tömegbe való, amikor így is elég zaklatott az új helyszín és a sok új inger miatt. Persze, pont az hiányzik neki, hogy a nagymama mindenkinek mutogassa…mintha egy tárgy lenne…a gyerekmutogatással és a „szokja csak a gyerek“ – hozzáállással engem ki lehet kergetni a világból…ott a facebook, direkt töltök fel sok képet, ott lehet nézegetni a kölköt. Majd ha nagyobb lesz, és nem alszik el másfél-két óránként úgy, hogy ebben a szopizás ideje is benne van, akkor lehet vele menni hosszabb utakra is, mert akkor már a fáradtság nem fog az ingerbefogadással harcolni. Azért ötször megkérdezték tőlem a reggel folyamán, hogy megyünk-e a piacra. Én szemét én. NEM.
Szerencsére a szüleim érkezését követően ezt el is mesélték a vidéki nagyiék nekik, ők pedig nekem adtak igazat.
Amúgy nyugodtan telt a vasárnap, a fürdésnél anyóspajtira rá kellett szólni, kedvesen kértem, meg, legyen szíves nem kiabálni, mert a fürdés az elcsendesülésről szól, hogy a vacsora és az elalvás előtt megnyugodjon Borka, ha már ennyire túlfűtött energiabomba ő :) Akkor már láttuk rajta, hogy bántja, amiért ennyiszer rendre utasítjuk, szóvá is tette, mire apuka elmagyarázta neki, hogy csak tanítjuk őt a kölök „kezelésére“. A „Miért, ti is felnőttetek hangos szó mellett“  azért kicsit felbosszantott, mert most mi nevelünk, nem értem, miért kell ezt bántásnak venni..minden gyermek más és más, egyéniségek és másképp kell hozzáállni mindhez, más viselkedést igényelnek. Azért már egyre ügyesebb ő is, csak tényleg szólni kell neki, mert különben egész nap a kezében lenne a kölök és furcsa hangon gügyögne hozzá :) Apóspajti viszont egyre cukibb nagypapa, a megtestesült nyugalom-nagyapó :) Kölök is szívesen kókadozik a vállán, látványosan szereti a higgadtságát :)
Este ismét könnyű elalvás, csak kicsit hosszabb altatással, mert lentről hangos csörömpölések többször felébresztették az álomút  közepén járó kölköt..de ez tényleg nem volt vészes, fél tízkor  már aludt. Hajnali négykor keltett, de fél ötkor aludt is tovább, csak cicizett egy picit, megbizonyosodott róla, hogy az anyja a közelében van, végül majdnem 8 óra volt, mikor ismét ébredt. Hangos kacagással indult a hétfő reggel. A nyugodt éjszakát apaállat is megköszönte, aki hajnali 3-ig borozgatott az öregekkel, és beszélgettek az élet nagy dolgairól – vagyis ő beszélt, az öregek meg hallgatták a kedvesen mámoros ifjú bölcseleteit :D
Délben persze ismét nézeteltérés. Épp az altatás végén járó anyukát megkérni, hogy hagyja abba az altatást, mert megyünk étterembe -  majd ott alszik, a kertben a kölök – nem okos döntés. Majd azt az orromhoz dörgölni, hogy ez meg volt beszélve, szintén nem okos döntés. Merthogy anyuka este fél 10-kor, a lányával együtt ledőlt aludni, és mindenki elfelejtette őt értesíteni arról, hogy ez a terv. A mámoros apuka pedig csak egyszerűen nem emlékezett rá, igazából nem is fogadta be ezt az információt az agya :) Mondtam nekik, hogy nyugodtan menjenek nélkülünk, mert mi tökjól elleszünk a Mackóval itthon, találunk a hűtőben kaját, és nincs ezzel semmi gond, de persze szájhúzás, az volt…Anyuka már megint a gyermek érdekeit tartotta szem előtt, és elaltatta. Borzalmas.
Sebaj, ezen is túlvagyunk :) Mire hazaértek, nem volt semmi baj, csak a nagymami pityergett ebéd közben, amiért nincs ott az unokája. Megértem őt is, tényleg rossz lehet ritkán látni az unokáját, de ettől még én minden egyes alkalommal azt fogom figyelembe venni, mi a jó a kismanónak, nem pedig azt, hogy kielégítsem bármelyik nagyszülő igényeit.
Búcsúzáskor persze volt sírás, majd a következő remek ötlet: a túri vásárra kimegyünk majd a picurkával. Ezen már csak mosolyogtam, és kedvesen közöltem: ti kimentek a vásárba, én itthon maradok a kölökkel , mert nem fogom a többezres tömegbe kivinni, főleg nem a nyári nagy melegben..továbbra is úgy gondolom, hogy egy kisgyermeknek nem ott van a helye, hanem nyugodt körülményeket biztosítva, játékok közt, emberek társaságában, de nem több ezrek között, negyven fokban. Egyszer majd csak megértik :) Beletanulnak majd ők is, nekem is kellett idő :)

A két és fél órás hazautat végig aludta Borka. Itthon nem tudtam normálisan megszoptatni, mert annyira örült az otthonának, hogy cicivel a szájában hangosan beszélgetett a bútorokhoz, mosolygott és hevesen mozgatta a fejét nézelődés közben :) Úgyhogy inkább hagytam játszani és örülni. Este kilenctől reggel hétig aludt :) A saját ágyában. Itthon van.

 

Apaálattal  minden rendben. Megbeszéltük, nincsen gond :)

Június 1. Voltunk Roxette koncerten. Az első este Kölök nélkül. Érezte ő. Erősen szorította a cicimet, nem engedte. Megvártam, míg jókedvűen játszik a Nagymamával, utána indultunk csak el. Izgultam. Mi lesz az esti rituálénkkal? Masszázs, fürdés, séta apával a lakásban, cicizés, büfiringás anyával, alvás.
Nagylány. Mosolyokkal, minimális panaszkodással (mert utálja azt a részt, amikor a bodyba megpróbáljuk a kezeit belebújtatni), végtelen nyugalommal mélyült el Nagymamája segítségével az éjszakában. Este kilenc előtt pár perccel már aludt, reggel fél 6-kor kelt. Semmi különlegesség vagy megrázkódtatás. Ügyes nagyi, ügyes unoka. Onnantól, hogy a zene megszólalt, én is kiengedtem, élveztem fiatalkorom újra felcsendülő dalait, megelevenedtek gyermekkori álmaim..amikor még a Pretty Woman és a Roxette-betétdal hatsára kurva akartam lenni hétévesen..ennek már 20 éve..atyaég..öregszünk..szeretem az öregedésemet.

Kölök megkapta a második körös szuriját, ezúttal csak egy oltással gyötörte meg drága doktorbácsink a kis combocskát. Hangos sikítás, gyors ölbe kapás anya részéről, Kölök  egyből meg is nyugodott. Sírni is elfelejtett, viszont a saját nyelvén tisztán érthető hanglejtéssel elküldte a doktor bácsiját melegebb égtájakra, majd a babakocsiba visszahelyezve aludt tovább.

Fáradtság. Az van.
Kölök remekül átszundítja az éjszakákat, de én minden álmában beszélgetésre vagy nagyobb nyújtózására ébredek. Ma például negyed 2-től 35-45 percenként nyöszörgött, ilyet már rég csinált. Fel sem ébredt rá, én viszont igen :) Hihetetlen ez az anya-lánya kapcsolat. Mennyire érzékenyek lesznek ilyenkor az anyák.
Aztán néha, mint pl. a három előző éjszaka során, manófej ébredt. Nem tudjuk, miért, de ébredt. Első két éjszaka egyből vissza tudtam altatni, de harmadik nap nem sikerült. Azt hiszem, túl hamar mentem át hozzá, és valójában én zökkentettem ki a visszaalvási folyamatából..úgyhogy cicire vettem, remélve, attól megnyugszik, de még éberebb lett tőle...másfél órán keresztül volt ébren, majd mikor egyedül hagytam a játékaival, halk beszélgetés közben elaludt. Egyedül. A játékok társaságában.
Volt ilyen, lesz is még ilyen, csak az ember hamar hozzászokik a jóhoz, Kölök pedig az éjszakák átalvásával elég hamar hozzászoktatott minket a jóhoz :)

Kacagás.
Eleinte csak álmában vagy a szopi utáni kómázás közben kacagott hangosan. Aztán jött a nagy váltás. A nála 3 hónappal idősebb Barbara láttán több percig tartó, fejrázással kísért kacagást rendezett. A két anyuka csak nézett, hogy ők még ilyet nem láttak :) Azóta pedig gyakorolja bőszen a hangos nevetést a kisasszony. Ha fújjuk az arcát, ha anyaállat rázza a haját Kölök feje felett, ha Apaállat fütyül neki és táncoltatja a lábát közben...legédesebb hang a világon..
És énekel. Apaállat gitározását és éneklését kíséri, ő a vokalista. Nagyon tehetséges. Gyakran énekelve altatja el magát.

Alvásriasztás.
A nappali alvások még mindig nem mennek könnyen, de egyre jobban csinálja a kölök (ha itthon vagyunk, idegen helyről ne beszéljünk inkább, ott nem kedveli az elalvást, ahhoz túlságosan kíváncsi). Olyan, mint az anyja. Már érzi, hogy fárad, azt is, hogy beütött az álmosság szemfájdító érzése, de ő még mindig inkább érdeklődik..kifeszíti szemét, egyre hevesebben rúgkapál, ösztönből termeli magában az adrenalint, minél tovább ébren tudjon maradni. Nagyon jól viseli egyébént a fáradtságot, le a kalappal előtte. Amikor már nagyon fáj az álmosság, akkor sírni kezd, kiengedi panaszosan szóló hangját, és segítséget kér. És én segítek. És alszik. Most pedig épp 2,5 órányi alvás után ébred, úgyhogy megyek, mert már hiányzik :)

 

2011. május 24. kedd
egy hét után ismét tolt egy gigakakát. azt hiszem, engem jobban zavar a nemkakilás, mint őt..nem is ingerelte eddig..háát, ha így, legyen így..mindent hasznosít a tejecskéből :)

3 hónapos már a babó..még sokszor felfoghatatlan...és egyre csak nő és nő és hurkásodik :)
3 hónapos babákhoz illően a heti 25 dekás hízását lecserélte minimálisra, de a közérzetén ez mit sem változtat..végtelen kacajáradattal ajándékoz meg :) no, meg persze a 1,5 hete tartó hobbijával: minden nappali elalvást 10-15 perces sírásba bújtatott altatás előz meg…túlpörög, mint az anyja :)

5190 gramm este 8-kor.

2011. május 25. szerda
HASRÓL HÁTRA

hasról hátra. kétszer is. a kanapén, mert azon vannak lejtős részek :)
megkért, hagyjam békén. most egyedül szeretne játszani. tiszteletben tartom. persze, azért figyelem. beszélget valakivel a levegőben, kacag rajta és nyúl felé. több perce folyamatosan beszélget...szívmelengető és egyben ijesztő érzés..miket láthat még..:) azt hiszem, most jókat...elégedettnek tűnik.hihetetlen..lassan 10 perce egy pontot figyel, mosolyog rá és beszélget vele..

a 3 hónapos hízáslassulás bekopogtatott :) kéz-láb egyfolytában jár, gyakran túl is pörgeti magát, ezzel vezeti bele magát a fáradtságba, az alvásba..ez elég komoly kihívás, hiszen majdnem minden nappali alvásnál, kb. 5-10 perces sírást kell kezelni :) persze, lehet hogy hagyni kéne, és úgy könnyebb lenne neki, de nincs szívem sírni hagyni hosszú percekig. próbálom az alvást tárgyakhoz, mozdulatokhoz kötni, hogy megtanulja, és tudja is, a szemét erősen igyekszik becsukni minden alkalommal, de aztán az érdeklődés, kíváncsiság, vagy tudja a fene, micsoda , hatalmasabb úr lévén kitágítja azokat a szemecskéket :)

 

most kettesben vagyunk Kölökkel..vagyis hármasban, mert belevágtam az ujjamba, nem tudtam megemelni őt, anyu átjött, hogy segítsen fürdetni, aztán itt is maradt, hogy ne tegyek több kárt magamban.
apaállat Füreden. Céges tábor. na, erről is megvan a véleményem, dehát annyira szeretem, nem lázadok..csak feszengek belül, az meg elmúlik..míg Kölök pocaklakó volt, addig csak az 1 éjszakára lemegy-történet játszott… aztán Kölök kibújt, nem esett róla szó, csak múlt héten rákérdeztem, hogy akkor hogy és mint alakul ez a hétvége, mire azt a választ kaptam, hogy mindenkit megkértek, legyen ott a túrán, mert most igazi csapatépítés lesz..
ő meg nyilván pótolhatatlan és nélkülözhetetlen..itthon úgysincs rá szükség..
kicsit menekülősnek érzem a dolgot..picit sírásmentes, nagyonberúgós hétvégére vágyott, azt hiszem..na, de ki nem vágyik ilyenre..dehát együtt vállaltuk a babát..és talán kevesebb bajom lenne a hétvégével, de annyira nagyon jól esett volna egy kérdés...Anyaállat, bírni fogod egyedül? vagy Anyaállat, tudnál nélkülözni egy hétvégére? vagy valami hasonló..mégiscsak az elején vagyunk még..
de legyen így..talán tényleg nélkülözhetetlen a céges táborban, és tényleg most olyan dolgokat fog csinálni, ami miatt megéri bennünket itt hagyni..
és természetesen ilyenkor van picit nyűgösebb hétvége, amikor nyilván szükség lenne apaállatra is (vagy azért nyűgösebb, mert hiányzik az apja, ő még nem érti, hova tűnik, ilyen hosszú időre)... ő pedig vígan mámorozgat, mert neki ez jár..nekem meg nem kell itthon segítség. hát, ennyi. marad bennem tüske egy darabig, az biztos, de majd enyhül. meg várom  a hívását, hátha most tényleg valami más lesz..
nna, meg Kölök átlendít :) mert ha épp nem sír, ő csak mosolyog és ad és ad és ad...tündérfülű angyallélek..aki már 11 hónapja ideköltözött hozzánk :) készíttetek is apaállatnak az irodába Kölkös bögrét a kávézáshoz, itthonra Kölkös söröskorsót a sörözéshez-fröccsözéshez, biztos tetszeni fog neki. elkezdem letölteni a programot.
hívott. most nem jó. műveltségi vetélkedő. műveltségi vetélkedő. és fájdalmas berúgás. fájjon is. nem érdekel. ezek szerint ott tényleg nagyobb szükség van rá, mint itthon. én meg egész reggel a hülye ajándékokkal szarakodtam. és manófej is felsír..megint csak 45 perces alvás, aztán nyűglődés. csak túlleszünk ezen is.

ma éjjel megint hajnalban keltett a kis hölgy..már jó ideje háromnegyed öt-negyed hat-fél hat körül kelt a kölök , ma mégis hajnali negyed 4-kor kajára vágyódó metálhörgéssel ébresztette anyaállatot..tegnap 2,5 óránként kérte a cicit, lehet hogy megint hirtelen növés indult meg benne..remélem, az éjszakák visszaállnak majd megint :)

kommunikáció. ez megy a legjobban a kölöknek:) valódi párbeszédeket folytatunk :) eö, á, óó, gíí, gáá, gőő, góó, appa góó, áágíí kifejezések és hangos kacajok tarkítják mindennapjainkat :)
és azt hiszem, ez az, ami apaállat és köztem most nem annyira működik. valahogy mintha elvesznénk picit. én egy állandóan dolgozó, hulla fáradt férjet kapok esténként, ő egy 24 órás készenlétben álló, hulla fáradt feleséget kap esténként maga mellé. nehéz. azt hiszem, el se tudja képzelni, milyen hatalmas segítség ő nekem. hogy hétvégén, amikor itthon van, én napközben lefekhetek akár csak fél órácskára is. én tényleg igyekszem odafigyelni, az éjszakákat úgy csináljuk végig a kölökkel, hogy apa a lehető legkevesebbet észleljen belőle. tényleg igyekszem odaadó és normális feleség lenni, és mindent megadni neki. és azt is látom, hogy ő is erre törekszik az irányunkban..valahogy mégis úgy érzem, hogy valami nagyon sok neki..a munka, az apaság, én..vagy ezek együtt..
ettől függetlenül bennem tényleg élt egy olyan álomvilág, hogy amíg éjszakázni kell a manóval, addig együtt leszünk, addig csak esti eljárkálások lesznek, ami után még mindig számítani lehet rá az éjszaka és a nappal többi részében. a férfiak tényleg nem értik, mekkora szerepük van. nem fogják fel. azt sem, hogy egy 2,5 hónapos kislány tud azért nyűgös lenni, mert napjainak fénypontja, mikor apa hazaér, és hármasban vagyunk együtt, elmarad hirtelen. ez ugyanúgy nyűgössé teszi, mint amikor nem ebéd után, hanem eggyel korábban vagy eggyel később viszem sétálni. ő még a biztonságot, a stabilitást, az állandóságot keresi. és egy ilyen nap is kizökkentheti. nem érti, hol van az apukája. várom már, hogy hazajöjjön, és megölelje. utána újra helyreáll a rend. szép és jó lesz minden :)
 

igen, van amikor az ember, mondjuk, legyek én, kitörli a legfontosabb adatot a gépéről..babanapló..a felét megmentette a zuram, hála
nem is az égnek, de neki és Hemünek biztosan..


2011. április 25. hétfő
AZ ELSŐ VIDÉKI HÉTVÉGE UTÁN

ma értünk haza a mamiéktól.
huuu. az bizony egy naagy huuuu.
2-2,5 óránként cicire kéredzkedés, olyakor 60-70 perces szopizások. persze a család csak annyit látott, mennyire jól viselte a kisasszony a hatalmas utat, az új környezetet. persze, így én is jól viselném.  Anyaállat biztonságos közelsége kellett. Erre a legjobb eszköz anyaállat cicije. Egészségedre, kicsi manófej; remélem, így könnyebb volt Neked! Nagyon ügyes voltál a hétvégén!
dédinél 15 fő egy kis szobában..Kölök így ébredt álmából..szegénykém… a "kapd elő a cicit, nyugtasd meg, úgyis családban marad"-felszólítást még viccből sem tudom jópofának tekinteni..de tényleg ügyes volt a lány..igaz, elmaradtak az éjszakai 6-7 órás alvások, akkor is kért 3-4 óránként kaját, de én örömmel adtam neki, hiszen éppen csak túlvagyunk egy hányós-fosós víruson, nagyon lecsökkent a tejem is, így talán hamarabb visszatér. de a legjobb benne az a béke, amit ilyenkor a manó sugároz magából :)

nem vittük magunkkal a mérleget. Eleinte anyaállat kicsit kattant volt ettől, de rájött, mennyire jó is ez. Mostantól csak csütörtökönként, a hétfordulókon mérjük manót és a hónapfordulóin.  Csak jó volt valamire ez a hétvége is :)

2011. április 27.
CETLI AZ AJTÓN

ha a mai nap folyamán még egyszer vki felébreszti Kölköt, akkor anyaoroszlán módjára ledarálom a koponyáját. szkivan. kikerült a bejárati ajtóra, kedves kis rajzzal a következő szöveg: „Kopogni tessék; lehet, hogy alszom. Köszönöm! Boróka“

2011. április 28.
MEGFIZETHETETLEN

életem hátralevő éveinek nagy részét ébren fogom tölteni, szurkáló alváshiánnyal megküzdve, cserébe engem ajándékoz meg a Sors a Pillanatokkal...Amikor a lányom a tükröt elkezdi paskolgatni és hangosan kiabál hozzá, mert észreveszi benne magát...Amikor a szopizást félbehagyja, hogy hangos kacajjal lepjen meg... ...megfizethetetlen..ébren tölteném az egészet is.


2011. május 4. szerda
két oltás. egy nagy, de rövid sírás. hősnőként viselkedés. anya vállán megnyugvás. először sikeres csörgőre markolás. este közel 12 órányi alvás. :)


2011. május 6.
Nap süt, kék az ég
a nap süt, kék az éget fura tájszólással és idióta fejrázással énekelni, közben nagyokat ugrálni. mindezt pelusozás közben, hogy az éhséghörgés helyett kacagással teljen az a pár másodperc. így vagyunk mi.


2011. május 9. hétfő
az első sírásmentes nap. köszönöm :)

2011. május 10. kedd
először veszi szájába a csörgőt. nem ízlik neki :) anya este fröccsöt vett a szájába. ízlett neki :)

2011. május 12. csütörtök
folyamatos párbeszédek napja :)
pontosan 11 hetes korára elérte az 5000 grammos testtömeget. gratulálok :)

2011. május 13. péntek
másfél hét elteltével az első nyűgösebb nap, volt kis sírás is, és most kérte a kis csöppség, hogy ringatva altassam, mert egyedül nem megy, ezt kedves tekintettel, halk torokhangokkal meg is köszönte.
a tükörben önmagát megpillantva hangos kacagás kíséretében új hangot fedezett fel a kismackó, aminek heves kalimpálás, így pedig a tükör megverése lett az eredménye :)
 

szeretném tudni, mi futhat végig a Kölök agyán, mikor az egy egyórás nyekergésnek, hisztinek vagy nyugtalankodásnak nevezett remek tevékenységét váratlan hirtelenséggel hangos kacajok váltják fel... 
Anyu szerint így kér bocsánatot és köszöni meg egyben, hogy a panaszkodása alatt is foglalkozom vele és szeretem. Dehát ez természetes. Szeretem Őt. Mindig, minden körülmények között :)

és ami eddig történt:

anyaállat és apaállat már kétszer voltak együtt, a második már anyának is jó volt :) gyakorolni kell még, de biztató a helyzet :) és bár azt mondják az okosak, naagy lesz ilyenkor a hely odabent, kertipartit lehetne rendezni benne, de anyaállat ebből mit sem érez..soha nem érzett apa-vibrálás zajlik a tágas kis alagútban..és apaállat szerint sem lehet harangozni bennem, úgyhogy az okosak nem is okosak.

Kölöknek megvolt az első rikítózöld fosása, kapott anya tejéből egy kis fosi-vírust, aztán méregtelenít egyet ő is, úgy döntött. amúgy is túl sokat hízott a védőnő szerint :D picit most stagnálunk :) a kedve jó, úgyhogy nincs vész :)
 

napsütés. friss levegő. madárcsicsergés. zöldalmás Holsten. Raffaello. mosolygósan alvó Uborka.♥
Szeretlek, tavasz!