boldoganyavagyoknéhamegkattanok

Másfél hónapja nem írtam. Mert akkor volt július 11. Akkor voltunk 4 évesek. Romantikus hangulatban kölökkel kettesben töltött napnak indult, aztán egyszercsak beállított Apaállat, anyaállat halálra rémült, mert a teraszon játszott kölökállattal, és semmit nem hallott a zörgésből. Aztán ott állt Apuka, Nagypapa, a sárga rózsa és Ludmilla – az új szuperokos telefonom.  És akkor abbahagytam az írást.

Most folytatom.

Kölök nagy lett. Aug.24-én voltunk a féléves orvosi vizsgálaton, ahol 65,5 centi magasnak és 7760 grammosnak mérték. Szép teljesítmény, van is rajta rengeteg hurka. Már bőven elmúlt 5 hónapos, amikor úgy rendesen elkezdtünk hozzátáplálni, merthogy éjjelente ébredt, nyugtalan volt, újból szopizni kezdett. Növekedési ugrás volt, aztán meg megtetszett neki, hogy éjjel is cicizhet, és akkor néha kérte hajnali háromkor, hogy rághasson rajta kettőt, és már aludt is tovább. Na, erről 4 napja leszoktattuk. Éjjel csak apaállaté lehet a cici (vagy a kölöké, ha éhes..de ennek halvány jelét sem mutatta) :) Úgyhogy kivételes esemény volt e hétvégén, péntek és szombat éjjel ő ment be, akárhányszor hívott a kölök. Meg is lepődött, első éjjel 50 percig vergődött az apja társaságában, de apaállat kedvesen simogatta, nyugtatgatta végig :) másnap már pár perc után vissza tudott aludni :) Nem éhes ő, csak cicin könnyebb éjjel visszaaludni. Ügyes nagylány ő, mi pedig segítünk, megoldunk együtt mindent :)
Éjjel most már 11 órát is alszik, napközben úgy négyet, viszont sokszor nyöszörög álmában, sírdogál is, leggyakrabban fel sem ébred rá. Nem tudjuk, mi lehet, persze a legkönnyebb fogacskára gondolni. Bármi is legyen az, szívszorító és fárasztó érzés, látvány. Ma éjjel kb. óránként, de volt hogy félóránként suhantam át megnézni, mi baja van a Kiskrumplinak, de legtöbbször nem is volt ébren. Kapott egy kis pocaksimit, ha félkómás állapotban volt, akkor cumit. Majd kinövi ezt is, mi meg addig is próbálunk segíteni neki. Csak hát nehéz. Nem jó látni, ha szenved. Mert bár 11 órát alszik, na de ki az, aki 11 órányi szar alvást követően frissen indítja a napot?!  Ő sem…
Amúgy:
•    már van tömbkaka
•    minden apróságnak hangos „ÁÁÁÁÁÁÁ“ hanggal tud örülni, leginkább a fényeknek, lámpáknak
•    idegeneket is kedves mosollyal köszönt, eléggé leveszi őket a lábukról
•    még mindig kék a szeme (de szerintem már kezd szürkülni), és szőke új haj próbálkozik kinőni…nem értem én
•    egyik este főpróbát tartottunk az utolsó Zsiványos Limit-koncert kapcsán…Apaállat altatta Kölökállatot, nem kapott cicit, cumisüvegből kellett vacsiznia..Apuka cicijére majdnem rácuppant, majd 5 percig harcolt elég heves sírással, mert ő igazi cicit akart, nem pedig szilikont..aztán megadta magát..köszönet Apuka higgadtságának..mert Anyuka természetesen a teraszon bőgött ezidő alatt..de akár büszke is lehetek magamra, amiért nem rohantam be a szobába, hogy akkor felkínáljam neki a cicimet.
•    hátrafelé tolat már kicsikét :)
•    próbál négykézláb állni, sikerül is neki, de szétcsúszik a végén..pont úgy, ahogy a rajzfilmekben az őzgidák a jeges utakon :)
•    cumisüvegből nem hajlandó inni, pohárból és palackból viszont igen..mint a felnőttek :)

Közben hozzánk be akartak törni. Vagy csak kukkoló volt. Ki tudja. Mi a Balatonon voltunk, a szomszéd leány jelezte, hogy a teraszunk előtti füves részen lapult egy fekete ruhás valaki, és erősen figyelte a teraszunkat, csak megijedt a szomszéd fiútól, és a lépcsőn leszaladt, majd ki a kerítés felé. Ismételten köszönjük a lakóknak, hogy megszavazták a hozzánk felvezető lépcsők megépíttetését. Azóta eléggé stresszes az életem, ha esténként kettesben vagyunk a kölökkel, ami az utóbbi időben azért egészen gyakran előfordul.
Pl. most is.