néhány napos anyaként nem gondoltam volna, hogy egyszer be fog teljesen állni a tejtermelésem, és lehetek a kölök tényleges tápanyagforrása, de aztán 6 hetesen mégis megtörtént..aztán teltek-múltak a napok, hetek, és én minden egyes napnak hálát adtam, amit újabb szopizással tudott tölteni a kismanó.
5,5 hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást, majd elérkezett október 15., amikor egyszer csak elfordította a fejét a tízórai cicitől..napokon keresztül próbáltam beletukmálni, szájba spriccelőset játszottunk, amikor végre rájöttem, hogy igen, ez az a pillanat...a kölök magától elhagyja a tízórai szopit, helyette lazán benyomott egy egész almát banánnal..
aztán eljött november 4. is, amikor az uzsonnával jártunk ugyanígy. még nem tanultam saját tapasztalataimból, megint napokon át próbáltam szájbalövőset játszani vele, és nem értettem, miért ilyen lusta, miért nem akar cicizni..aztán érdekes módon, mikor felkínáltam helyette egy banánt, örömmel elfogadta, és ette meg az utolsó falatig :)
azt hiszem, ez anyaállatot jobban megviselte, mint a kölköt (akit szemmel láthatóan nem viselt meg a dolog...), és kellett pár nap, míg sikerült feldolgoznom, hogy többé már nem csak belőlem él a kölök :)
