boldoganyavagyoknéhamegkattanok

Átestünk egy ötnapos zaklatottságon, rengeteg sírással, az első hangszalag-gyulladással, cukin szexi rekedt hanggal; apuka még inkább szerelmes :) most már tényleg látja lányában a rekedt hangú dobos-rockénekesnőt :)
anyaként kibírni ezt az 5 napot..a világ legnehezebb feladatának tűnt..könnycseppektől csillogó szemek kérték folyamatosan a segítséget, de nyugalomra alig talált picurka csöppség..:( el kell hesegetni a gondolatokat..mert akármilyen pozitív egy anyuka, a sokadik sírós napon mégiscsak megfordul a fejében, hogy biztos azért sír, mert…
•    …rájött, hogy nem kellett volna világra jönnie
•    rájött, hogy nem bennünket kellett volna választania
•    szomorú, amiért a saját anyja nem érti és nem tudja őt megvígasztalni…
..és akkor kell valaki vagy valakik, akik már átélték  az anyaság első nehézségeit, akik melegséget árasztanak magukból, akik megnevettetnek, akik lelket öntenek a kétségbe esettbe.
nekem sikerült, több helyről is kaptam támogatást, lecsendesedett az agyam, megnyugodott a lelkem, és még a 100 km/h-s szélviharok is elmúltak :)
figyelem és türelem..mindkettőből végtelen mennyiségben van szükség, különben elveszik az ember..de én megtaláltam magam, a lányomat is ismét, és hihetetlen sok mosolyt kapunk :)
tegnap elérkezett a várva várt 6 hetes kontroll napja…Márta néni megcsodálta Borkát, és nagyon-nagyon sajnálta, hogy nem volt jelen a szülésnél, de eszébe nem jutott, hogy ilyen hamar érkezik a leányzó :) engem is megcsodált, alig hitt a szemének: olyan, mintha nem szültem volna (belülről is) :)
anyaállat várta az estét..szerette volna újdonsült szüzességét férjének ajánlani :) de addigra elfáradt..szomorúan elnézést kért, belebújt apaállatba és mély álomba szenderült..
nem érzem jól magam ettől, de nyugtat a tudat, hogy nálunk a gyermekágyas 6 hét sem telt el egymás nélkül..talán így apaállat sem olyan csalódott. remélem.

az van, hogy innék egy kupica pálinkát. finomat. almát. málnát. cseresznyét. akkor  hármat.
 

ami az elmúlt néhány napban történt:
nem kakálás 6 napig, fél glicerinkúp a popsiba, azóta magától megy minden..anya könyékig szaros naponta többször, Kölök arcán kisimultak a nem létező ráncok, mindenki boldog.
6-7-8 órás alvások éjjel, beállt tejtermelés, beállt szopizás…tegnapig..most meg fejlődési ugrás..bár elég lenne neki napi 550 gramm tejet innia, tegnap meg sem állt 780-ig…cici kiborul, Borka vacsi után is csak 4-5 órát alszik, és a 150-160 grammos vacsi után kaját követel..apaállat mosott szar, anyaállat …ő is :D
Kölök elégedett, az arca hörcsög, minden rendben. Boldogok vagyunk :)
tegnap koponya, pocak és csípő uh vizsgálaton voltunk..minden tökéletes, rendben és a helyén vannak a szervek. kapott dicséretet a tökéletes békapozíciójára is. anyaállat büszke. nagyon. anyát és apát megkérték, csináljanak ugyanilyen szépet és egészségeset fiúból :)
tolta Borkát Bende, Lilla, nagybácsi és nagynéni, milyen jókat aludt közben :) autózgattunk gyermeküléssel, gyakorolni kell, közeledik a húsvéti túri túra.
egyre több 50-es ruhát növünk ki, az 56-osak még rendszerint nagyok és lógnak, de legalább vagány..csak a kocsiruhákat nem lehet rájuk húzni..legyen már nyár :)
 

Uborka laza 8 órás éjszakai alvás és az azt követő mohó zabálás (kétszer majdnem megfulladt) után az apja mellett alszik a nagy ágyban. Anyuka a gyerekszobában boldog száműzetésben :)

átestem anyaságom legnyűgösebb napján tegnap. amikor az alváshiány oly mértékben halmozódott fel szervezetemben, hogy bárkit el tudtam volna küldeni a picsába. aztán tegnap leváltott a lányom. egésznapos ordításfelhő. nem értettem, mi baja.. kisebb megszakításokkal 2 órán át folyamatosan üvölt a gyerek. délelőtt 10-kor a napi 520 gramm ajánlott tejmennyiségből 320-at már beszopizott magába. cicik teljesen kikészülve. Borka még mindig sír. jön a hideg és a szél. megint erre kell fognunk? utálom frontra fogni ezeket a dolgokat, sem apaállat, sem anyaállat nem frontérzékeny..de tényleg mindig azelőtt viselkedik ennyire nyűgösen és nemalvósan. érkezik Óbudáról a segítség; vigyem ki a teraszra, nem baj, hogy lehűlt az idő, csak vigyem ki, ott a babák jobban alszanak. valóban. 4 órás szundítással pótolta be a kölök az elmaradtakat. aztán megint ébrenlét, megint alvásmentesség…már  közel az esti fürdéshez sikerült a mellkasomon 40 percet aludnia, de mikor pisikínomban betettem a járókába, 5 perc után felébresztették a pukik. ekkor már csak alig fél óra volt a fürdetésig, úgyhogy nem álltunk neki kajálni..megvártuk apát, szerencsére időben végzett a próbaterem költözéssel..addig quimby és kispál és pörgések és forgások..vééégre, apa hazaért..fürdővíz-készítés..szopizás..megint lassan..pedig napközben 15 perc alatt szívott le 80 grammot..apa bevetésen: üvegből anyatej szopiztatás, most így pótolunk..addig az eddigi leghosszabb fejési technikát igyekeztem végigcsinálni..sikerült.. 7-7-5-5-3-3-2-2-1-1 percig mindkét ciciből fejni és fejni..basszus, mennyire utálom én ezt..dehát a lánykáért és magamért mindent..szeretném, ha minél több anyatejem lenne, és ha így tudom serkenteni, akkor így fogom..
na, persze az nem derült ki mostanra, hogy mennyire hasznos ez a technika, mert a manó  kisebb nyöszörgést leküzdve elaludt 9 óra körül, szerelmesen összebújva a nyuszijával..aztán 3:30-kor ébredt..és most hami van. szuszogás.

Délelőtt.
a lányom bélpoklos, hisztis vagy nemtudommiabajaaaaaa. már megint egyfolytában sír..és sír és sír… nem érti meg, hogy a túlpörgés nem vezet elalváshoz. a peluscsere jó dolog. utálja a pisit a pelusban. megértem. de ez sem vezet tartós eredményhez. már többször belekerült az álomút első fázisába, aztán valami kiráncigálta onnan, rájött megint, hogy álmos, és kezdődött előről…cicit kapott, az megnyugtatja..majdnem kihúztuk 2,5 óráig, úgyhogy nincs gáz…
Délután.
4,5 órás alvással pótolta az elmaradtakat. remélem, a szopizás is jó eredménnyel zárul.
van az úgy, hogy egy csöpp pöttömség felidegesít. utána meg jöhet a lelkiismeret-furdalás…dehát amikor botrányos lustasággal nyammog a ciciken, tartalmat alig magába szívva, majd miután 25 percig semmit nem szívott magába, követeli a kaját, amit csak cumiból fogad el éppen akkor, miközben cickó még bőven tartalmaz tejet, nna akkor anya ideges lesz…utána meg magára dühös, hiszen hogyan érezhet így egy angyal iránt??
együtt elalvás a nagy ágyon a gyerekszobában..kölök láthatóan nem haragszik. összebújunk. Kölök, Nyuszi, Anya. napsugarak bújnak be az ablakon.
 

a tegnap részemről idegesnek és nyűgösnek sikerült. rohanás volt az egész. és biztos az én ingerlékenységemnek volt köszönhető, de az én drága férjemet most úgy nagyon meg tudtam volna csapni. mert nem kérdez, csak beszél, aztán persze én érzem magam szarul.
rendeltem pénteken egy babakocsit. 23 ezer ft volt, nem is drága, de nyilván nincs rá pénzünk, úgyhogy ismét anyutól kértem kölcsön, amitől én is szarul érzem magam , de ez van. mert a teraszra kell egy babakocsi, de ami van, kurva nehéz (20 kg kölökmentesen), nem tudom föl-lecipelgetni a lépcsőházban, ha sétálni megyünk. és akkor jön a – miért nem elég föntre a mózes?-kérdésével…mert amikor éppen az ebéd utáni sétát helyettesítem teraszos sétával, akkor csak úgy dobjam ki mózesben a gyereket, vagy hogy is gondolta…meg igaz, hogy fejjel lefelé lesz a gyerek kb. fél-1 percig, de tuszkoljam úgy bele a babakocsiba, mert a fent tárolt mózesben kell levinni a babakocsihoz..ez büfi után kiváltképp okos megoldásnak tűnik..
..meg amúgy is..basszus, 23 ezer ftról van szó..az másfél tankolást jelent a buszba..és mennyit is költött el tök fölöslegesen próbaterem díjra az elmúlt időszakban?? és ezek most rohadt undorító gondolatok, na de tények..és megvonná ezt a nem 1 hónapra tervezett kényelmet tőlünk…hát, gratulálok..köszi.
oké, elfogadta. péntek estétől szombat délig négyszer kérdeztem meg tőle, mit írhatok az eladó lánynak, hányra megyünk, mert pontosítani kéne..szombat délben kaptam is választ, de ekkor már nyilván csúszásban voltunk, mert manófej még mélyen aludt, anyóspajtiék 3 körüli érkezését vártuk, és még a kölköt is át kellett vinni anyuékhoz..úgyhogy ébresztés, cicizés helyett tápizás, mindent rohanva..és ahelyett, hogy kiment volna cigizgetni, az etetést átvállalhatta volna tőlem, mivel utána még fejnem is kellett…ha nem csak büfizés erejéig veszi át Borkát, akkor nem csak félmunkát tudtam volna végezni a fejésnél…
a következő kajálásra épp, hogy visszaértünk..végre szopizás történt.és igaz, hogy csütörtökön meg pénteken úgy terveztük, sétálunk anyósékkal, ha jó idő lesz, de ha 16:25-kor kezdünk el kajálni, akkor legjobb esetben is 17:25-kor végzünk azzal, azaz 18:00 körül tudtunk volna elindulni..amikor már sötétedik, amikor már 18 fok helyett 10 fok van csak…és a védőnő is úgy tanította, hogy hűvös időben a nap legmelegebb időszakában, 11 és 16 óra között kell sétálni, nyáron pedig az előbbi előtt, az utóbbi után. Nemrég gyógyult meg a picurka, úgyhogy akármekkora tapló vagyok, egyelőre nem fogok ettől eltérni.   
na, jó, most kitomboltam magam. az írás felér egy-egy tányérhajigálással, egy-egy szóbeli káromkodással kiegészítve :) már nem is haragszom Apaállatra (persze azért az is kellett, hogy neki is el tudjam dünnyögni a bajomat, az tett igazán helyre) :)
sőt, azóta már egyszer felkelt büfiztetni is, hogy tudjak fejni :)
imádok szopiztatni. két dolog miatt is: egyrészről gyönyörű és felemelő látvány, ahogy táplálom a gyermekemet, pillangók csapdossák szárnyaikat a pocakomban. másrészt, nyugalom van ilyenkor, manófej szuszogása tölti meg a teret ilyenkor, és igazából van egy harmadik jó is ebben: nyugodtan lehet ilyenkor írni, olvasni, manófej arcát csodálni :)
mindemellett gyakran megfordul a fejemben, hogy milyen jó lesz, amikor a Kölök mást is tud majd enni, mert ez a hercehurca – nincs elég tej, jajjtápszerkellvagymégse, állandó tejfejés – idegileg eléggé ki tud készíteni.
erősítem magamban: minden úgy jó, ahogy van. minden úgy jó, ahogy van :)

"Borka Nyuszival alszik, Apa Anyával." Úgy tűnik, megértette Nyuszi is, Borka is. Szerelmesen néznek egymásra, Borka elégedetten gügyög a nyuszinak. Szeretem, ha így zárul egy sírós időszak. Jó éjszakát!
 

az első kinőtt ruhadarab. viszlát, kedvenc fehér Bodza-rugi!

az első igazi nagy séta..babakocsival, nem a teraszon..utcák, emberek, napfény, mosolygó arcok, trolibusz, pékség, gyógyszertár, kisboltok, nagyobb boltok..100 percnyi alvás 20 fokban, göröngyös utakon, türelmetlenül dudáló sofőrök mellett, a 32-es busz kipufogó gázát is ízlelgetve.
anyaállat örül és büszke. engem megbámulnak a szülés után is, húúúú, ez menő..jaa, babával vagyok, lehet hogy ez  csak a dekedvesmegbámulás..nem érdekel..megbámulnak és kész :D
második napja alvószezon Borkánál. ritkább, lassabb kajálások..csak szépen, komótosan-elv lép életbe…másfél órán át tartó étkezések, anyaállat hülyét kap, cici nem áztatásra való, bármennyire is imádni való állapot.
az első fürdés kettesben. sikeres hadművelet.
az első kinőtt rugdalozó :) hosszában kinőtt, Bodzától kölcsönkapott hófehér rugi..jajj, egy másik próba..ezt is majdnem kinőtte, épp hogy még nem hajlik vissza a kis lábujja benne. még jó, hogy ma vettem még 2 db. 50-es bodyt..nem baj, majd a kistesónak egyszer :)

 

Tegnap végképp bepótoltuk estére a kakilemaradást. A fürdés előtti ébredéskor szívbajt kaptam. Édes mosollyal az arcán aludt 3 órát, lassú, kedves ébresztgetésünk hatására további nevetős-röfögős ébredős hangokkal ajándékozott meg bennünket a Kölök. Aztán jött a felsírás; biztosan éhes már…készítsük elő a fürdőt és a vacsorát. Kivettem a járókából Borkát, majd ijedten állapítottam meg, hogy itt bizony lázmérésre lesz szükség..a gyerek minden porcikája izzott a forróságtól, ruhája csurom víz…a pelenkázóra téve észleltem, hogy a nyirkosság erős sárga színnel egészül ki…óóó, akkor biztosan csak a pisi folyt ki..
… nem a pisi volt…a pelusnak egy szabad tiszta felülete nem volt, még a tapasz része is ázott az aranysárga fosban, ami persze kifolyt, így nyakig iszapfürdőzhetett a kisasszony…ilyen melegben nem csodálom, hogy kellemesen aludt :)
Fürdetés, szopizás, egyedül elalvás (még egy napot adok magunknak, de nem csinálom végig, maximum 3 perc, és nem több) .... hihetetlen, párszor felsírt, de szinte azonnal abba is hagyta, fáradt felsírások voltak, amikre szinte azonnal reagált magától, nem is kellett sírni hagyni :) Hála az égnek, nem biztos, hogy bírtam volna még egy este szívszakadást 3 perc sírás miatt..
Éjjel pedig egy újabb adag gigaszarral várt a drágaság, és egy újabb kiadós alvással támogatta meg magát és bennünket is.
Alakulunk :)

Kispál: Hang és fény.
erre táncoltunk az előbb. a sok szép halott állatnál felkacagott Uborka :) tetszik neki. a kiságyban fekvés nem tetszik neki. én örülnék, ha ennyit hagynának aludni, és nem hisztiznék. Persze ezt is meg kell tanulni, segítek neki, majd belejön egyszer :)

aminosav: így kiabált ma. Azt hiszem, elkönyvelhetem az első kiejtett szónak. Bár az akár az Appaaaa-ként kiejtett Apa is lehetne :)
 

Apaállat névnapi ajándéka az eddigi legbotrányosabb éjszakánk. Tegnap este hat-fél hét között elaludt Borka, én is ledőltem, hiszen fél 9 körül lett volna a következő szopizás. Ehelyett 23:40-kor  Apaállat keltett az erősen kaja után vágyakozó kislányával. Najó, hogy a fenébe nem ébresztett minket; az éjjeli alvás előtt nem engedhetjük meg se neki, se magunknak, hogy 5 órát vagy akár többet aludjon. Nekiláttunk a szopizásnak, mindkét mellem teljes keményedésig és csomósodásig feszült addigra, a fájdalomtól potyogtak a könnyek a szememből, apuka ledőlt éjjeli pihijére, amivel nincs is semmi baj, de ha egyszer nekem fejnem kell, akkor igazán vehetné a fáradságot, hogy segítsen. Tuuuuuudom, hogy ő dolgozik, és mindent megtesz, és olyan fáradt, mint akit egy centrifuga rázott szanaszét, de akkor is kell a segítsége. Borka ekkor lassú volt, 50 perc alatt szívta le a kis adagját, majd szívta volna még, fejelgetett, harapott, így kapott egy kis lefejt tejet…ekkor már egy órája kajált…és a büfiztetés még csak ekkor kezdődött..közben már fejnem kellett volna, próbáltam egyszerre a kettőt, kitekert pozícióban a lábam tartotta a kis üvegcsét, egy kézzel igyekeztem vákuumot képezni és szívni, a másikkal Ubit tartottam a vállamon…nna, ez rohadtul nem működik..Rizling nyúl is hangoskodik állandóan..anyaállat káromkodik, csapkodna, ha lenne szabad keze..szétdurrannak a cicik, a gyereknek büfögnie kell, nem hiszem el, hogy apaállat nem képes a vállára venni..basszus, a gyerekvállalás nemcsak anya alváshiányáról szól. Váááá.
Lenyugszom-gondoltam. Végülis így is a lehető legjobb férjet kaptam. Kell neki a pihenés. Én pedig elkezdem tanítani a lányunkat.
Egyedül elalvás. Eddig is nagyjából ment, de sokszor mellette maradtunk. Mert a beteg újszülöttet kényeztetni kell. Persze most nehezebb dolgunk van, egyre inkább tudatára ébred, és követeli, amit eddig tapasztalt az elalvás kapcsán :)
Anyaállat megnyugtatja, leteszi a kiságyba, elbúcsúzik tőle az éjszakára. Bemutatja neki alvótársát, Nyúl urat, és megnyugtatja, hogy Apával a szomszéd szobában lesznek, ők ott pihennek éjszaka.
Borka úgy tűnik, megértette. Anya kimegy a nappaliba, vár. Borka visít. Nem akar egyedül lenni. Anya 1 perc után bemegy. Borkát megsimogatja, elmagyarázza megint neki, hogy ő Nyúl úrral alszik, Anya pedig Apával, és hogy az esti hami után kell a pihenés, hogy a kis szervei jól kifejlődjenek és hogy reggel újult erővel tudjunk játszani. Aztán anya nyom egy puszit Borkapocakra, és kimegy.
Borka egyelőre csendben van, Anya befekszik Apa mellé. Kezdődik. Hangerő fel.  Anya már 3 percet vár. Aztán bemegy Borkához, megsimogatja kis buksiját, újból elmagyarázza neki, mi történik éppen, és hogy segít megtanulni egyedül aludni, és később ennek ő még örülni fog (meg Anya is, az az önző dög).
Borka megnyugszik. Anya Apa mellett. Vár. „Jól csinálom, jó anya vagyok, nem tudom elrontani, jól csinálom, érzi, hogy szeretem” – zakatoltatom a fejemben, miközben az újabb síráshad indul útnak.  Muszáj erősítenem magam, Apa nem tud, ő már az álmaiban tapasztalja csak az éjszaka zajait. „Szegény, mennyire fáradt lesz reggel, valahogy kímélni kéne.” – amint ez a gondolat suhant végig az agyamon, megszűnt a Borka sírás miatt érzett aggodalom. „Hamarosan el fog aludni. Tudom. És így apa is mélyebben fog aludni.” Ahogy megnyugodtam, Borka is egyből megnyugodott. Egy perc kellett hozzá, hihetetlen..még mindig egyek vagyunk sok esetben :)

Nyúl úr vele van, tudja, hogy Anya és Apa szereti őt és hogy reggel játszani fogunk. Éjszaka van, hamarosan ezt is érteni fogja. (és hozzáteszem, soha többé nem hagyom sírni, ez a 3 perc maga volt a pokol, nem érzem, hogy ez lesz a mi megoldásfajtánk, de legalább kipróbáltuk...)

Reggel Apaállat nem érti, miért ennyire kimerült. Névnapja van, de az élethez sincs most kedve.Kávét főzünk neki, reggelit csinálunk, mosolyt kap mindkettőnktől. Picit jobb a kedve, de azt hiszem, most leginkább a gyerekszobájában aludna teljesen egyedül valami idióta zenét bömböltetve. Mindent kizárna. Megértem. Neki mások az ösztönei. Nincs ezzel baj, fog még aludni.
Megérkezik a Nagyi. Kölök játszik vele, aztán mint aki tökéletesen tudja, hogy a Nagyi a kényeztetőgépezet, az ölében tér nyugovóra. Nem baj ez,az éjszakai nyuszival alvást hozzánk köti, az ölben ringatást Nagyihoz, a nappali fényben alvást pedig anyaállat mellkasához is kötheti vagy a nagyágyhoz :)
Ma este lesz pontosan 1 hónapos. Mintha csak most történt volna. Kezdünk összeszokni. Szeretem, hogy van ő nekem. 
 

Tegnap estére a maradék kaki is távozott a gyönyörű kis testből. Sok volt, híg, sárga és rettenetesen büdös. És hihetetlenül örült neki mindenki.
Kölök fél kilós hízása a születése óta. 3380 grammos lett. Ünnepelni kéne. Ő ezt egy kb. este 10-ig tartó ébrenléttel oldja meg. Továbbra is nyomja a pukikat, szinte megállás nélkül; megértem én, engem is zavarna, ha szélgörcs bántana a nap 24 órájában. Hátul maradok. A nyöszörgésekre úgyis percenként rezegne a babyphone, én percenként ugranék ki az ágyból, apaállat pedig még jobban mosott szarrá változna..kap egy teljes éjszakát :)
(megjegyzem, nem kezeltem én ezt annyira jól..dühös voltam este..én apaállattal szeretek aludni a saját szobánkban. Kölökkel is jó, de egyrészt szeretném, ha könnyedén tudna önállóan szundítani, másrészről nem helyettesítheti apaállat testmelegét és testillatát. )
Hajnali negyed ötig aludt…ennyi nyöszörgést még nem sűrített be egy alvásba, szegényke. Hogy a fingok mennyire meg tudják keseríteni az ember életét. A melleim pedig bedurrantak, nagyon. Rövid ébredéseim során nem észleltem ezt, pedig fejni kellett volna. Carment most üríti-lazítja Ubi, de mit kezdjek Pamelával? Muszáj lesz fejnem belőle, ehhez viszont apabüfi fog kelleni…basszus, de még több mint egy órája van ébredésig..ha későbbre halasztom a fejést, addigra be is gyullad, nem is termelődik újra a következő szopiig. Ezt elszúrtam. 
 

Kölökállat szuszogása kajálás közben. Apaállat horkantgatása alvás közben. A hajnal színei. Nyugalom van. Szeretem. Jó reggelt kívánok, mai nap!

Nemcsak a reggel volt jó. Kedvesen mosolyog ránk a mai nap. Egy ciciből 100 gramm tej, 20 perc alatt; 40 percnyi küldetés teljesítve a teraszon; az első szélcső-használatunk :) Rekordok és újdonságok halmaza a mai, emellett mosolyalvások egymás hegyén-hátán.
A szomszédok megismerhették Uborka égbekiáltó rockerhangját, de csak azért is kivártuk azt a 40 percet a friss levegőn, pedig a pukikoboldok nagyon riogatták azt a frissességet. Így most már csak arra kéne rájönni, hogy a pimpilibe lehet a mózest a babakocsiba illeszteni, és utána kezdetét veheti a vad száguldás a patakparton.
Szélcső. Eddig még csak nem is hallottam róla. Kívülről egy kicsit elcseszett minitrombitának tűnik, ami a babák popsijában a szelek kilökődését hivatott elősegíteni. Na, a fingással nálunk nincs is baj, a pocakfájással annál inkább. Vártam, hogy a fingdugó feloldódik, és golyózáporként elborítja az intimszférámat, ehelyett brutál bűzös kaka indult felém…véééégre, kijött..legalábbis egy része…Borka utána fél órán át boldogan játszott egyedül a szobájában, csak a kajaidő elérkeztét jelezte nekem. Azt hiszem, az ürülék 3 napnyi fogsága után a világ legszabadabb emberének érzi most magát a kis hölgy. Én pedig szélcső-mesternővé neveztem ki magam. 
 

Talán kezd visszaállni a rend. Volt tegnap sok alvás, kevés ébrenlét, abban viszont sok nyűglődés..mert a kaka még mindig bent van… az meg egy ekkora testben biztos nagyon tud feszíteni…helyette csak pukik jönnek, de azok kemények…némely felnőtt megirigyelhetné a szagát, hangját..
Hogy az előbbivel összefüggésben vagy csak szimplán az én meghülyítésem céljából nem sikerült tegnap normálisan enni, azt nem tudom, de eléggé idegesítő, amikor minden egyes cicizésbe 3 perc alatt alszik bele pöttömke. És utána se ki, se be..se cici, se táp. Persze egy óra után már cicikövetelés..nna, ezzel délutánig játszottunk, addigra  Carmenből és Pamelából jóindulattal sem nevezhető Cameronok lettek, és ráálltak a 30 grammok termelésére..érkezett a szolnoki jótanács: az egyik cicizést hagyjam ki, és csak tápszert vagy lefejt tejet kapjon akkor..így is lett..cickók regenerálódtak, éjfélkor már 90 grammot szívott le Uborka. Köszönöm már megint a támogatást.
Fél óra alvás a friss, koratavaszi napsütésben..ilyet is csinált tegnap Kölök. Meg hisztit a vetkőzésnél. Meg hisztit a nem kézben levésért. Így járnak azok a szülők, akik hódolókkal rendelkező gyerkőcöt hoznak össze, a nagyszülőkről nem is beszélve….mert a Kölöknek nyekkenni sem kell, mindig kézben van..a betegsége alatt pedig mi is ugrottunk, minden egyes panaszára… most meg persze követeli a kényeztetést…először csináltam meg, hogy sírásában egyedül hagytam, de nem bírtam már … 2 perc múlva mélyen aludt… (ettől függetlenül borzalmas lelkiismeret-furdalásom van, de elmúlik..)
Szeretlek – mondja anya Manófejnek a szemébe. Kétszeresére kerekített szemek és füligmosoly – mondja Manófej anyának. Szerelem. Meg egy hányás anya vállára..jóllakott..Jó reggelt, március 22.
 

Tegnap már csak egy 3 órás ébrenlét volt 
Remélem, megnyugszik hamar a leányzó, visszanyeri kiegyensúlyozottságát, és minden szopi után fog megint aludni.
Egy ágyban egy Uborkával. A hajnali ciciműszakot követően erős késztetést éreztem a Bogyóbirodalomban alvásra. Hogy ezt az érzést  a lábait húzogatva nyekergő kislányom, a babyphone utálata és apaállat pihenni hagyása vagy a gyermekbirodalom vonzása ébresztette fel bennem, én sem tudom pontosan, de Uborka pillanatok alatt elaludt a nagy ágyban, én pedig rá merőlegesen hasonló módon cselekedtem. Ubiszuszogásosalvás.
A reggeli szopizás maradt épp félbe. Ilyenkor fogalmam sincs, mit kell tenni. 10 perc után elaludt a cicimen, ennyi idő alatt 50-60 grammot evett meg, a mérleg sem tudta rendesen eldönteni. És azóta itt alszik a lábamnál, ismét a nagy ágyban. De nem mélyen, és ha felkel, rájön, hogy még hátravan kb. 30-40 grammnyi kaja a reggeli adagjából (persze, biztosan ezt fogja gondolni, a mennyiségeket is tudni fogja, hehe). Na, de a kaja kezdete óta eltelt 40 perc, és a cici nem arra van, hogy félórás különbségekkel lerohanjuk (legalábbis én szeretném, ha picit ritmusosabban érkezne a szopóinger a cicimhez). Ha elkezd mindjárt követelőzni, mit csináljak? Tegyem cicire, szívja le a maradékot? Vagy adjak kiegészítésnek tápszert? Vagy ne adjak semmit? Mit tanuljon meg a gyerek? Hogy a cici nem nyammogásra és játékra van, hanem kajálásra; hogy ha nem elég gyors, akkor büntiként a cumisüveget kapja meg – ez szánalmas, vagy ha nem elég aktív, akkor is meg kell várni a következő kijelölt étkezési időpontot – ez is szánalmas. Na, de a cicizés nem lehet állandó dolog. Inkább aludjon :) Eljön az a nap nemsokára, amikor már nem fogok ilyeneken kattogni, legalábbis remélem, mert nem szeretem, ha zakatol az agyam...de most még minden új, és azt hiszem, túl sokmindent szeretnék megérteni :)
Másfél napja nincs kaki. Addig minden pelusozásnál volt. Nagy változás. Borka nem is érti, szenved rendesen; lábhúzogatás, feszülés, erőlködésben kivörösödő arcocska minden ébredésnél, minden elalvás előtt. Ma már próbáltam popsitörlővel ingerelni a popsiját, az tetszett neki; igaz, egyszer már belealudt a segges lázmérésbe is.
Le kéne fejnem a cickókat, de annyira nem alszik még mélyen, az meg olyan rohadt hangos. Mindegy, majd lesz valahogy. Azt hiszem, az elmúlt 2 nap során majdnem teljesen legyőztem ezt a cicizős-tejes görcsölésemet, hála a sógornőmnek. Az a beszélgetés billentett át teljesen. „Minden úgy jó, ahogy van; ezt próbáld meg elfogadni.” Igaza van. És most álmában hatalmas mosollyal ajándékozott meg a már 54 centis nagylány (aki laza 300 gramm feletti heti hízást teljesített…) :o)
Anyaság. Kalandjáték. Ki kell élvezni, néha meg izgulunk közben. 
Jól esik, ha az embert dicsérik. Ha az Anyaállatot dicsérik, az még jobb. Ennél nagyobb elismerés nincs a világon. 2 napja folyamatosan bókokat kapok a hozzáállásommal kapcsolatban. Miközben néhány napja még világvégekatasztrófaanyukának is éreztem néha magam. És hogy feleségállatként is megkaptam a tökéletes címet, az egyenesen szívbelélekbegyomorbapillangósanbelemászó. Jól érzem magam. A héten jön a tavasz is. Hétvégére megpróbáljuk megtanulni a 45 percig levegőn vagyunk dolgot, és ha tényleg 15-20 fok körül lesz, akkor a patakparton elsétálunk anyuékhoz. Ha az unokahúgom is ott lesz, az lesz a tökéletes nap. Tegnap húztam tündérkártyát; húznom nem is annyira kellett, kiesett egy lap a pakliból: Vizualizáció. Oké, akkor ismét előveszem vizuális tudásomat, régebben is ebből éltem :)
 

Végre túlvagyunk a tegnapi napon. Élünk. Újult erő és felemelt fő. Meg egy kis nyugalom. Legyen ez a mai nap mottója.
A tegnap délelőtti 3,5 óra ébrenlétet követően délután egy hatórásat is produkáltunk. Persze, volt benne szépség, játék, mosolydobálás, na de kínok megélése is. Túl sok érdekes dolog van ezen a világon, a csodák felfedezése pedig kimerítő feladat. Egy háromhetes baba nem érti meg, hogy van még ideje felfedező útra menni. Ő mindent most akar és azonnal.
Persze a végére anyuka elfárad, és apukát lazán elküldené a picsába, ha nem szeretne bele mindig, mikor a kislányukra néz. Úgyhogy csak apró megjegyzésekkel igyekszik szemléltetni, hogy apuka ma nem szimpatikus neki. Mert anyuka délután arra várt, hogy apuka hazaérjen, és ő elmehessen kicsit sétálni. Ha már úgyis munkanap lett a szombatból, vásárolna magának némi hasznos holmit, pl. kicsi szárnyasbetétet, mert végre már nem kéne az a nagy szivacsos dög, ami csak úgy susog a bugyiban. Apuka ehelyett lefixál látogatókat, akikkel kedvesen elpálinkázgat, a Kölökkel való foglalkozás csöppnyi jelét sem mutatva. Úgyhogy anyuka marad, a hátsó szobába továbbra is begubózva, mert szopizni kell, és mert egészen sok inger kezdi érni a kis manót. Anyuka pedig egy ideje nem pihent, nem evett, és mikor este apukától a sült husit kéri megmelegítve hideg almapürével, ehelyett megmelegítve a gulyásba szánt csipetkét kapja köretnek, az egy ilyen nap után nem vicces.
Mindennek ellenére remek hangulatban telt a délután, mert anyuka kiruccanásának elmaradását legalább olyan személy kompenzálta, aki Kölökimádó, így testközelség mellett bár, de le tudott huppanni anyuka egy picit egyedül is a kanapéra. Mannának mindig örülünk, ez az egy szerencse :) Csudarucikat kapott a kis kéjenc hölgyemény, valószínűleg kedvelni fogják az ifjú titánok. A röhögéshullám pedig egy időre feledtette az eredeti terv szükségességét.
A fürdést követő szopizásnál már inkább hasonlít egy zombira a lányom, 3 perc után mélyen alszik a cicin, úgyhogy be az ágyikóba, a napi adagja úgyis megvan..aztán 3 perc múlva riadt ébredés és ráeszmélés: eltűnt a cici! Sebaj, egy újabb próbálkozás..újabb mély álomba zuhanás..békés arcocska békés álommozdulatokkal..közel 7 órányi alvás. Egészségedre, Manófej, legyen szebb napod!
 

Az elmúlt néhány nap a reggeli szopi utáni alvás elhagyásáról szólt (vissza fog még jönni, remélem:) Kipróbáltuk, milyen 4 és 5 órán át ébren lenni.  Nyűgös. Közben anya stresszel, nem tud pihenni, apad a tej, úristen, nem akarok tápszerezni. De kell. Harmadjára sem sikerült a tegyem minél többször mellre a babát akció mint a tejszaporítás eszköze. Ha éhes a gyerkőc, akkor bizony pótolni kell. Le kell győzni az ”akkor én most csődöt mondtam anyaként” és a „pont nekem nem sikerül  együtt dolgoznom a természettel” gondolatokat a fejemben, amik otromba módon győzedelmeskedni akarnak felettem. Számos lelki támasz próbálja meg nyugtatni a lelkemet: gyakorló és gyakorlott anyukák és Apaállat. Elfogadom, a babusnak szeretet kell és jóllakottság. Hogy a szeretettel kapott kaja milyen úton-módon megy be, igazából nem olyan fontos, csak gyarapodjon. És örülhetek is akár, mert nekem minden egyes étkezés során több mint a fele mennyiséget anyatejjel kapja meg Borka (ha nem az egészet). Lassan, de biztosan eljut az agyamig, és fel is dolgozom.. Folyamatos megerősítés érkezik a sorstársaktól. Kell a segítség, kell kérni és kell fogadni. Jó, ha meghallgatják az embert. Segít.  Mert az Anyaállat képes azt hinni, hogy csak vele történnek galibák, és hogy ezek az anyasággal összeegyeztethetlenek. Jön a segítség a patak túloldaláról, Szolnokról, Óbudáról, a sógornőmtől, az anyámtól, a férjemtől. Minél több oldalról, annál jobban visszatér az önbecsülés. Nem vagyok szar anya. A sírás és a pocakfájás nem egyenlő az utálattal.
Elégedettség tükröződik a kis pocokhörcsögpofin. Ez a lényeg.
Na, de a hasfájás.  Azzal mi a fenét kezdjek? 3 napja minden kajálás után lábhúzogatás, megfeszülés, nyekergés, ami néha átcsap sírásba. Vagy gyakran. Antibiotikum-kúrának végre, hurrá; tuti az készítette ki a kis belecskét-gyomrocskát. És akkor most jönnek az ötletek: édeskömény tea, Infacol cseppek, hasmasszázs, lábtorna. Mindent bevetünk. Kakahiánnyal nincs gond, minden éjjel van 3-szor, napközben már nincs minden pelusban, mint a betegség előtt. Nnna, de akkor mitől fáj a kis pocó? Lassan most is három órája ébren van. A mellkasomon megnyugszik, lefektetem, újra ideges lesz, az ölemben megnyugszik, leteszem, újra ideges lesz. Most a hátán fekszik, a kanapén, bal kezem a pocakján kering, körberajzoljuk a köldököt – ami egyébként a 3 hetes szülinapra megadta magát, és a pelenka szabad világába vándorolt. Marad a mellkas, így mindketten nyugodtak vagyunk, összeszuszogunk.
Apaállat vidéken. Temetésre kellett mennie. Már nagyon várjuk haza. Bár szar egy ördögi kör ez, az egyszer biztos. Napi 10 órányi kemény munka után nincs pofám bármit is kérni tőle. Pedig olyan jó lenne, ha akár csak az esti büfiztetést átadhatnám, és akkor tudnék fejni. Ránézek, jóképű mosott szar, inkább pihenjen; nekünk is jobb egy icipicit pihentebb Apaállat a háztartásban.
Még mindig ébren. Most már tényleg 3 órája. Megint ölben. Megint feszül. És felsír. Itt most szünetel az írás.
 

Túl egy hosszú hétvégén. Túl az első hosszú, Kölök nélkül eltöltött délutánon. 4 órás távollét. Az utolsó 1 óra pokoli hiányérzet.
Nagyiék élvezkedtek, Apa- és Anyaállat is élvezkedett. Együtt mozdultunk ki. Kaptam színes pulóvert, színes mellényt és nem színes blúzt. Kölök is kapott ruhákat. Ő 50-eseket, mert az 56-osok nagyok rá. Végre nem úgy fog kinézni, mint az idióta lógós ruhájú nagybátyja :)
Ma is voltam sétálni, ma egyedül. Tavaszi pulcsiban, tavaszi kabátban.  Szellő susogott körülöttem. Felhők mögül kacagott a Nap. Rám várt. Hazaértem, visszabújt a felhő árnyékába, alszik egy picit. Kölökkel együtt.
Volt ma nálunk a védőnő. Szeretem, ha itt van, lelkesítő, pozitív személyiség. Ő is jobbnak látja a manó helyzetét, én pedig nagyon várom már a teljes gyógyulást. Lassan elkezdjük a levegőre szoktatást, milyen kegyes az élet, hogy holnaptól ismét maximum 10 fok lesz az eddigi 18 fokokhoz képest, no meg eső is. Esőt még nem is látott a picur. Nnna, majd jól megmutatom neki; remélem, tavaszillatú lesz már.
Csapongok. Megint a tegnap. Egy ágyban aludtam a Kölökkel, azt hittem, már ébredezik, de aztán meggondolta magát, én meg hagytam, hagy aludjon. Elpilledtem a varázsában. Együtt szuszogtunk. Pillekönnyű boldogság.
Az este nem jó. Az esték nem jók. Még zörög-hörög, ijesztő hangokat ad ki, nyugtalanabbul alszik, mint eleinte.  De alszik. Kis hősnő.
Azt hiszem, ledőlök most is egy picit, álomban várom az ébredezését. Világ legszebbje. Megszólalt. Azt hiszem, mégsem dőlök le egy picit :) Megyek, és inkább sokadjára szerelembe esem.
 

 

Sokat aludtam. Kölök is. Apaállat a legjobb. Este 20:40-kor Kiskrumpli elkezdett szopizni, 21:00-ra már felébreszthetetlen állapotban nyeklett a karomban, semmivel nem lehetett ébredésre és további evésre ösztönözni. Úgyhogy Kölök a kiságyában landolt, Apaállat mellette a hintaszékben, onnan dolgozott, engem pedig aludni küldött. Úgyhogy fél 10 körül már én is ágyban voltam, és hajnali 4:40-ig ott is maradtam (leszámítva azt a néhány ugrást a kölökbirodalom felé, egy-egy köhécselés alkalmával). Apaállat pedig hajnali 1-ig Borka mellett virrasztott, mert azt hitte, éjfél körül ébredni fog kajáért. Nem tette.
Laza 7,5 órás éjszakai alvás után ismét alszik a gyerkőc. Már kevésbé szörcsög. Embert ennyiszer fingani nem hallottam még. Durvább a bátyámnál. Egészségére.
A babák tudatosak. Ez biztos. Délelőtti szopizás előtt iszonyatos fosos pelenkacsere (ezer vigyorral meghálálva, hogy megszabadítottam súlyos terheitől) , gyönyörű aranysárga színben pompázott. Aztán cuppogó kis szájával már kereste a cicit, miközben édes mosolyokat dobált és csillogó szemeivel pislogott hatalmasakat, szempilláit szinte rebegtetve. Nna, de anyuka galádabb ennél. Előbb még gyógyszert ad, aztán sós vizes spray-vel fújkálja az orrát, aztán a lelki békét megzavaró porszívót már nem is a minimumra állítva szívogatja a szörcsögést kiváltó taknyot abból a pinduri orrocskából, és még orrcseppel is meghinti a kis takonytartályokat. És még ezután sem a cici jön. Antibiotikum. És minden csupa szuszpenzió. Idióta egy kifejezés ez. A gyerkőc pedig csupa fehéres cucc a szája körül..ha jobban felráztam volna a gyógyszert, akkor a Kölköt lefényképezve bébipornós fényképkészítésért be is perelhettek volna..És ezzel még mindig nincs vége, még egy mérlegelés. De ennél már jönnek a mosolyhadak, tudja Borka, hogy ez a célegyenes.
Majd cicit kap, és bosszút állva az előző kellemetlenségekért mellbimbóra harap, nem ereszti, nem szívja, csak harapja, mozdulatlanul, erősen, hogy anyaállat majdnem maga alá pisil. Kölök arcán közben elégedett vigyor látszik. A fél órás szopizásból negyedet alvással töltöttünk, grimaszolva, úgyhogy anyaállat vinnyogva remegtette az ölében fekvő kisasszonyt, miközben folytak a könnyei a nevetéstől. Cuki egy lény a lányom. Szeretem. Van humora.
Már néhány állandó tulajdonsággal fel tudom ruházni: szép (persze ez egyértelmű), vicces, türelmes.
És közben apaállatról sem szabad megfeledkezni. Ezerrel dolgozik, ápol minket, és próbál mindenhol maximálisan teljesíteni. Remélem, bírni fogja így. Igyekszem neki is kedveskedni, nem szeretném, ha úgy érezné, csak a lányának élek. Fogalmam sincs, hogyan éli meg ezeket a napokat, én csak annyit látok, hogy fárad. De szerelmesen néz a lányára, és ez biztató :) Várom a hosszú hétvégét, önző módon próbálom a jó alvásokat Kölökbe szugerálni…jó lenne egy picit munkát kizárva együtt lenni.
 

Még mindig a nátha. Tegnapra az én torkom is bedagadt, ma reggelre apaállaté is. Mint egy igazi család, ez már tényleg olyan: egymást fertőzzük körbe-körbe. Szívszakadás a Kölök köhögését és szörcsögését hallgatni, de ma már jön a doktorbácsi; remélem, valami nagyon gyors és hatásos megoldást talál a picurka gyógyítására. Visszaállhatna az az éjjeli 6-8 órát alszunk egy huzamban-dolog :) Nem mintha most rossz lenne, mert megmutatja a Kölök, hogy tud normális újszülöttként is működni, és 3-3,5 óránként kaját kér, de azért én fáradok..napközben pedig nem annyira tudok pihenni, olyankor rajtam van a pörgés..na, meg a torokkaparás..szinkronköhögés.
Apaállat az éjjel nem ébredt fel semmire. Kétszer is volt orrszívó-porszívózás, sőt, egyszer még a bébifónt is odaadtam neki, hogy amíg próbálok tejet fejni, figyeljen a Kölökre, mert még ébren van egy picit. Gondoskodó apához hűen elvállalta a feladatot, majd álmos apához hűen úgy fordult át a másik oldalára az első rezonálás hallatán, mintha ez az elalvás-jelző készülék lenne :D
Anyu rengeteget segít. Egy angyal, jó, hogy van ő nekem. Egyszemélyes szakács, takarító, mosó-vasaló és hisztihelyretevő személyzet.
Szeretek anyaállatnak lenni. Szerelmes vagyok. Jobban, mint valaha. Vicces, mennyi férfiassággal ruházza fel Apaállatot az apaság…tetszik ;)
A Kölök most már minden alvó helyiséget kipróbált: kiságy, járóka, nappali kanapé, szopikanapé, szülői ágy :D Nem válogat, nem tiltakozik, csak alszik..jó baba; tudja, hogy szüksége van alvásra a gyógyulásához és a fejlődéséhez.
Ma este lesz két hetes a kis csöppség. Egyre gyönyörűbb és egyre jobban hízik, mókás kis pocokorca :)
Várom a tavaszt és a gyógyulást, szeretnék már vele sétálni menni. Egész nap csak sétálnék vele, ha tehetném.
Jajj, megint felköhög álmában. Érkezzen már, doktorbácsi!

Tudtam, hogy az első gyermekbetegség megélése nehéz lesz. De ez annál is keményebb. Hasogat. Nem kap levegőt, köhög, mint egy hurutos láncdohányos. De hisz még csak 14 napos…vírus és baktérium egyszerre…köcsög vírusok és baktériumok..kitől, hogyan, hol? Miért kell neki ezt ilyen pindurként megélnie? Antibiotikum, probiotikum, C-vitamin, kétfajta orrspray közvetlenül; kalcium, C-vitamin anyán keresztül…igazságtalan az élet…a természet viszont remekelt ismét. Anyát ilyenkor a lehető legjobb megfertőzni, mert az anyatej így tudja a megfelelő ellenanyagokat eljuttatni a baba szervezetébe. Csodaműködés. Ettől még ismét szívszakadás.
Apaállatnak ma zenekari próbája lenne. Ezt szeretem a legkevésbé elvenni tőle, de ma megkértem. Hát, rohadt szarul érzem magam emiatt, de most szükségem van a segítségére. Ez az első ilyen.Még nem csináltam soha ilyesmit. Most több figyelem kell a Kölöknek. Ne ziháljon, ne nyögjön hosszan, kapjon levegőt alvás közben, gyógyszert beadni, ciciztetni, ha nem elég a cicitej, akkor pótlás, közben büfiztetés, de fejni is kéne, és orrot szívni meg csöpögtetni, és akkor még maszkot is viseljek, és ne puszilgassam szanaszét a kis puha habcsók testét. Két napja összesen 5 órát aludtam, ja, meg napközben 40 percet, azt nem szabad elfelejteni, 40 perc alvásnak tud annyira örülni az ember, mint egy kisebbfajta lottónyereménynek. Vagy egy nagyobbnak.
A Kölök pedig elérte a születési súlyát, este, meztelenkedve 2900 grammot nyomott. Nagyon ügyes a csaj:)
 

Nna, én tuti nem alszom egyedül egy szobában a kölökkel…fantomsírás-megtapasztalás…délutáni mosolygós szunyókálás zajlik..egyszercsak felordít, szinte sikító hangot ad ki magából, rémült grimaszt erőltet az arcocskájára, majd néhány másodperc múlva ismét mosollyal az arcán távozik az álmok világába.
Na, ez nekem sok. Ha éjjel ilyet csinál, valószínűleg szívrohammal visznek be a sürgősségire.
 

Mára voltam kiírva. Már 12 napos a nagylány. Nehéz nap vége felé járunk. Prüszkölés és köhécselés, vízfolyás az orrból, szörcsögihörcsög. Nem sírok. Látványosan rossz a kis szerelemkölöknek, de nem sírok. Kezelni próbálom a helyzetet, és úgy tűnik sikerül. Kezdek belerázódni a szerepembe. Talán Apaállat is észreveszi.  Jajj, folyik a tejem, kelhetne már a kis cukorborsó.
Egész nap sokat aludt a drágaság. Hősiesen viselte az orrszívó-porszívózást, a különböző orrsprayzést, és rengeteget aludt.

11 napos a picurka. Azóta rengeteg minden történt. Bőgéshalom az első néhány napban.  Mit csináljak? Hogy csináljam? Sír. Összetöröm. Nincs elég tej. Van elég tej. Nincs elég tej. Bedurrantak a cicik, fáj. Inkább szülök hármat egymás után, minthogy még egyszer a bedurrant ciciket a védőnő kimasszírozza. És akkor megérkezik az első mosoly Kölöktől. Ismét sírás. Mikor múlik ez el? Nem akarok sírni. Apuka bókol. Sírok. Mi van velem, kérem vissza magamat!
Nosztalgia pillanatok. Amikor egymásba szerettünk. Milyen könnyű volt minden, olyan felhőtlen és légies könnyedséggel gondolok arra az időszakra. Sírok, lelkiismeret-furdalásom van. Hogy gondolhatok ilyet? Egy angyal fekszik mellettünk. Nem gondolhatok ilyesmire. A mostnak élünk. Boldog vagyok. Mi van, ha Ő kiszeret belőlem? Nem akarok rosszul csinálni semmit. Izgulok. Ez a folyamatos stressz. Feleség is szeretnék lenni, nemcsak anya. Meg szeretnék felelni, de nem érzem, mit hogyan csinálok. Minden csak úgy jön. Rendszert szeretnék. Csillapodj már le, anyaállat.
Anyaállat megőrülése az első sok napban.  Hogy működik ez a hat hét? Egymás nélkül? Az összebújás minden verziója tiltott gyümölcs? De hát Apaállatnak kell Anyaállat, Anyaállatnak kell Apaállat, és a hormonok nyugtató hatásúak, nem hiszem el, hogy semmit nem lehet csinálni.
Szeretjük az orvos válaszol oldalakat :D Egy-másfél héttel a szülés után Apával játszani felemelő érzés. Boldogsághormon. Űzi a síró hormonokat. Mosoly. Boldogság. Apával játszani jó. Alvó baba jó :) Kezd enyhülni a szülés utáni agysokk és érzelmi labilitás. Talán most már megmaradok.
 

Az első éjjel egyedül. Lázárt és Melindát tegnap kora délután hazaengedték. Kettesben maradtunk a 13-as lakosztályban. Éjjel van. Kintről babák sikítása szűrődik be. Az én babám nyugodt. Most már. Pelust kellett cserélni. Az a csokipuding mennyiség…csak jött és jött és nem enyhült a lendület a popsiból..minden csupa csokikrém..valaki segítsen. Mit csináljak, kit kell ilyenkor hívni? Na, jó..nem tud lemászni a pelenkázóról – gondoltam, és kiszaladtam a nővérkéhez, hogy segítsen, mert naaagy baj van (persze előtte negyed órán át bőgtem anyámnak, hogy kurvasok puding jön a gyerekből, és ha megemelem a lábát, még több lesz, és már mindent összekentünk, és én most nem akarok egyedül lenni). Sietett velem vissza a szobába..kedves mosollyal konstatálta, hogy azért ez nem olyan óriási tragédia, azt hitte, tényleg baj van. „Mi lehet ennél nagyobb veszedelem?” – kérdeztem csendben legbelül. Aztán megkaptam a kellő segítséget, és a kedves intést: „Legközelebb azért ne hagyja egyedül a babáját.”
Alszik. Mélyen. Kipiheni a fáradalmakat. A tegnapi kétszer fél óra után ma már egy órát is tudtam egy huzamban aludni. Nem megy több. Hormoncsillapító gyógyszer nem létezik?
Nappal van és napsütés. Tavaszhozó Bogyótündér. Halkan szuszogva álmodik mellettem. Közben fejben máshol vagyok. Apaállatra gondolok. Csak egy kis összebújás hiányzik most… (szólhatnak másról a tankönyvek, az állati ösztönök ilyenkor sem tűnnek el az anyákból..mert ők nemcsak anyák, feleségek is..)

Nem vártam meg a reggel 9 órát. A hajnali zuhanyzásom után mentem a kölökért. Kislányom van. Hol lehet. Azonnal megismerem. Alszik, mélyen, mézillat lengi még mindig körül. Magammal hoztam a szobánkba. Csak csodálom. Nem tudom levenni Róla a szemem. Gyönyörű, angyali, a megtestesült nyugalom.
Nna, de atyagatya, mit kell egy ilyennel kezdeni? Pici, törékeny. Nekem kell őt felemelni? Tisztába tenni? Segítség.Apaállat, hol vagy?
Párbeszéd a reggeli orvossal:
-    Doktor úr, nekem erőteljesen mozognak a beleim. Hogy tudok vécézni?
-    Ráül és kiengedi.
-    De nem tudok ráülni.
-    Akkor ne üljön rá, csak engedje ki!

Ilyen remekbe szabott párbeszédek folynak egy újszülött osztály szobáiban..:D
Ez a gyerkőc olyan gyönyörű, és lehet hogy ösztönmosolynak hívják, és csak a meleg elégedettségnek szól, de én magamra veszem.
Nem tudok ülni. Kezdem érezni, hogy valami történt odalent. Próbálunk szopizni. Kisebb-nagyobb sikerrel. De majd belerázódunk, mindenbe belejövünk. Menjünk már haza, nem bírom tovább itt bent. Apaállat hol vagy? :)
 

Csütörtököt írtunk.

Én csak kajálni akartam átmenni anyuékhoz. Aztán délutáni szunyó lett belőle. Furcsa, sokszor ráfeküdtem kényelmetlenül manóra, de elnézést kértem tőle, és aludtam tovább. Aztán ébredni kellett 4 körül, mert kihasználtam a helyzetet, hogy a bátyám kocsival viszi haza unokahúgomat az oviból, és hazaszállíttattam magam. „Fél ötig oda kell érni. Miért mozog a hasam? Ebből hasmenés lesz.” Lett is. „Anyu, ha manó útnak indulna, érezném ezt a mozgást?” – kérdezhettem bizonyosan nem mindennapi arckifejezéssel mert anyu először lefagyott, majd közölte, hogy ő ilyenekre nem emlékszik, de ő elkísér az oviig…  bizony az legalább 300 méterre van tőlük, és volt két teli szatyor motyóm is plusz egy hátizsákom, és 16:20-ig már kétszer éreztem úgy, mintha valami feszülne bennem..valahogy más volt ez, mint bármi, amit eddig éreztem.

Elég hamar lebeszéltem anyut a kísérgetésről, úgysem lesz szülés ebből, nyugtatgattam. Nem is mertem elhinni, hogy bármi lehet ezekből a mozgásokból, hiszen ez nem is fájt. Fogtam a motyókat, és elindultam az oviba az unokahúgomhoz, aki éppen a tornaóráról jött kifelé, és baromira nem akart gyorsan készülődni ... Én csak lehuppantam a folyosón egy székre és figyeltem..az érzésekre, a belsőmre..befelé kell fordulni; gondoltam, ha már 7 hónapon keresztül ezt táplálták belénk kismama jógán, akkor csak sikerül tudatosra csinálni ezt az egész mókát...

"Hugi, be tudsz jönni megnézni Lilla zippzárját?”  - „Én most innen fel nem állok, szerintem én éppen vajúdok. Nyugi, azt hiszem, még csak 10 perceknél járok.”
Nna, a bátyám már a kórházba is akart ekkor vinni meg magukhoz, de én csak hazáig szerettem volna menni. Egyedüllétre vágytam, hogy megéljem, de közben még mindig nem mertem elhinni, hogy ebből szülés lesz, mert még mindig nem fájt, csak 10-15 percenként feszült egy kicsit, úgy 20 másodpercig.  Apaállatnak azért szóltam, hogy elindulhat lassan az irodából, mert itt lehet, hogy készülődik valami. El is indult hamar. Én addig tapasztaltabb leányoktól próbáltam kideríteni, hogy ez most mi, ez nem fáj, de jönnek, most én miaszösztkezdjek??? Beültem egy kád vízbe, engedtem a levendulát körbefonni..és közben figyeltem, lazultam..igen, szülni fogok. Ez már biztos. Izgatott várakozás lett rajtam úrrá. Hogyan fog változni ez az érzés, mikor kell kórházba menni, mindent bepakoltam? Anyaállat pancsolt, apaállat zuhanyzott.. Én még hajat mostam, szőrtelenítettem, mégiscsak szülni megyünk, ne ijedjen már meg szegény gyerkőc az anyjától, mikor kibújik. Pancsoltam és lélegeztem…azok a jó kis jógalégzések :) Közben apaállat ledőlt pihenni, munka után nagy feladat a szülés (nem mintha sikerült volna neki, de fogjuk rá..)
Aztán jöttek az utolsó simítások a kórházi pakkban..ez is kész..akkor még várjunk..és vártunk.
Csak nem lettek hosszabbak ezek a feszülések, igaz már 8-12 percenként jelentkeztek, totálisan össze-vissza, semmi rendszert nem tudtam felfedezni bennük, de még mindig nem fájtak. Aztán jött a hasmenés-fázis…atyaég, hogy tud ennyi minden kijönni belőlem..és jajj, Bogyó is is jön vele-érzés..jéé, vérzek..hohó..” Kiabálás apaállatnak, "ÉÉbredj, megyünk szülni!”
Amint nagy nehezen kikászálódtam a wc-ről, hívtam is a szülésznőt, ez volt 20:45-kor..ekkor még mindig össze-vissza jelentkeztek a feszülések, és nem voltak vészesek..úgyhogy megkért, várjak 21:30-ig,  és akkor számoljak be az addigi változásokról. Én pedig kivártam, mint egy igazi jó kislány. Lógva az itthoni kanapén, hosszan kilélegezve vártam a fél 10-et, miközben bőszen jegyzeteltük a feszülések időpontjait. Aztán hirtelen fél 10 lett. Igaz, addigra 3-4 percesek lettek a feszülések, intenzívebbé és erősebbé váltak, úgyhogy amint meghallotta a szülésznő, azonnali indulásra intett bennünket. Nehezen megválva az itthoni mellékhelyiségtől útnak indultunk a Szent Imre kórházba Zuglóból. Ha létezne Forma 1-es taxiszolgálat, az se lehetett volna jobb apaállat vezetésénél..8 perc alatt bent voltunk..22:05-kor beértünk a kórházba; eltévesztettük a bejáratot, káosz uralkodott mindenen. Aztán megvizsgáltak..hoppá, 4 ujjnyi a tágulás és 2 percesek az immáron már fájdalomnak is nevezhető görcsvalamik…kemény feszülés; valami belőlem kiszakadni készülő test ékelődését éreztem..azonnal szülőszoba, semmi vajúdó..hoppá, nincsen még szabad szülőszoba, az orvosom is vidéken van, konferencián..sebaj, most semmi nem számít, csak hogy világra segítsük ezt a csöppséget, neki nagyobb a feladat, mint nekünk..
Beültem egy szobába, ahol az adminisztrációt intézték, ott próbáltam lazítani magam, és közben figyelni arra, nehogy elkezdjek nyomni..felvették az adataimat közben, vártam, hogy apaállat is megérkezzen a nagy bőrönddel (valóban nagy volt..mintha egy egyhetes nyaralásra indultam volna, úgy pakoltam össze, máig nem értem magam, de ez mindegy is ), zsilipruhát kapjon, és hogy végre valaki felkiáltson: „mehetünk!”
22:55-kor elérkezett a várva várt pillanat, addig dőlöngéltem jobbra-balra egy kanapén az adminisztrációs szobában és csak arra tudtam gondolni, hogy én bizony itt helyben összefosom magam…ezt nehezen, de félretéve, képzeletben csillogó lila gombolyagokat fújtam a számból, aztán fújkáltam a levest képzeletben – örök hála Ildinek, aki az elmúlt sok hónapban megtanította a különböző légzéstechnikákat, amikkel könnyebbé tehettem a nehezebb pillanatokat.
22:55…felfeküdtem a szülőágyra, most már az orvos is megvizsgált, nagyon-nagyon kedves, fiatal ügyeletes orvos hölgyecske, a szülésznővel a világ legmegnyugtatóbb párosát alkották nekem abban a pillanatban. Az addig szinte robbanásig feszülő magzatburok hirtelen kellemes melegséget árasztva elengedte magából a magzatvizet..felemelő egy érzés. Aztán azonnal a felszólítás: „Ha jön a következő fájás, nyomhat”.  A nyomás szó értelmét veszítette ekkor. Annyira magamba tápláltam, hogy én ezt a gyereket kilehelem magamból, hogy valóban hosszas fújással igyekeztem rásegíteni az ő mozgására..jesszus, mire felfogtam, hogy valóban nyomni kell... És akkor elkezdődött a valódi kitolási fázis..közben hihetetlen finom nyakmasszázs, és suttogások a fülembe: „Ne felejtsd el ellazítani a szádat!” – még hogy az apák nem tudnak segíteni a szülésnél..hülyeség..(na, jó, ehhez az is kellett, hogy előtte beletukmáltam az agyába, hogy szóljon rám, ha görcsös lennék, ezt jegyezze meg elsősorban, minden más lényegtelen, és milyen ügyesen megjegyezte, olyan jó volt így)
A csukjam be a szemem-kérésnek nem mindig tudtam eleget tenni..éppen jött ki egy fej azon a területen, ahová apaállaton és a tamponon kívül nem sokminden szokott ki-bemászkálni..és ez annál sokkal nagyobb volt..érdekfeszítő látvány..de aztán tényleg be kellett csuknom a szemem, nehogy kipottyanjon az erőlködés alatt..
23:25…egy rövid, csajos felsírás..megérkezett..csak úgy kicsusszant..lilás bőr, rózsaszínes magzatmáz és dús, fekete haj..ilyen volt Ő..egyből szerelem..hosszú, vékony testét azonnal a hasamra tették, és magzatmázasan, izzadtan ölelkeztünk..hárman..Mi. Hárman. Csoda. Csend. Mennyei  Mézillat.  Figyelés.
Fél óra..ennyi volt..nem több..és máris a pocakomon volt..aztán pancsolás, öltözködés és apaállat ölében landolás..életem legszebb látványa..Még két óra együtt, cicizve (a kölök volt, nem az apaállat), bújva, meghitten, félhomályban. Aztán a próba, hogy átsétáljunk a szobámba..sikertelen próba, majdnem ájulás..tolókocsi lett belőle..és egy búcsúcsók apaállatnak..na, ez a világ legszarabb érzése..
Gyerkőc megérkezett a csecsemőosztályra, anyaállat pedig a szobájába, a 13-asba. Most itt vagyok. Próbálom felfogni. Aludnom kéne, de nem megy. Mellettem kedves anyuka szunyókál 2 napos kisfiával.
Rögzítem magamban az eseményeket. Újból és újból..Kavarognak a gondolatok…Bárcsak apaállat itt lehetne, most Ő hiányzik a legjobban. Kezdem felfogni. Szültem. Gyorsan, összesen 50 percnyi fájdalmasabb résszel, gátmetszés nélkül, apás segítséggel..egy álom valóra vált. Anya lettem, gyerek vagyok. Nem értek semmit. Gyermekem van. Aludni kellene.

Elég nagy köcsögség ilyenkor anyaállatot elválasztani apaállattól meg a kölökállattól, az ösztöneim nem így akarják. Egyszer csak elalszom végre.
 

Megszültem.
Eltűnt a hasam. Simogatom még benne a gyerkőcöt. Felriadok néhány perces álmomból, és odakapok, vajon mennyire nyomtam éppen el szegény kis manót az idióta fekvési helyzeteimmel…jajj, nincs hasam..hova lett..megszültem. Bogyóból Boróka lett. Nem tudok aludni.
Tegnap ilyenkor még békésen aludtunk. Kettesben (hármasban), otthon, reggel még világlegfinomabbkávéját készítettem. Mikor fogok megint világlegfinomabbkávéját készíteni? Úristen, van egy gyerekem. Megszültem. Szültünk :) 2011. február 24-én.