boldoganyavagyoknéhamegkattanok

Köszönöm-hangulatban vagyok. A Sorsnak az elmúlt négy évet. Hogy vele lehettem szülő :) Hogy kitartunk egymás mellett. Köszönöm, hogy megszülhettem a kölköt. Néha csak nézem, és könnybe lábad a szemem…ez olyan anyás..közben teljesen idióta játékokat játszom vele, bolondozunk, tanítgatom-nevelgetem, egyszerre a lányom és a legjobb játékom-jóbarátnőm :)
Már három úszóedzésen vagyunk túl, remekül szerepelt mindegyiken. 2 nappal ezelőtt teljesítette élete első merülését…és ekkor is könnybe lábadt a szemem..jajj, még most is, mikor csak rágondolok..nem teljesen értette, mi történt vele, nézett furcsa tekintettel az apjára, picit meg is ijedt, de nem sírt, ment tovább az élet, következett az újabb és játékosabb feladat, és már mosolygott is tovább az apjára.
Már próbál mászni..emelgeti a csípőjét, a térdétől vár segítséget a haladásra, közben a fenekét pucsítja, és ringatja..és akkor nem lehet kibírni, hogy ne terítse be a tenyerével az ember azt a két gömbölyű kis popsit, vagy hogy ne puszilgassa szanaszét..szereti, ha dögönyözzük, hangosan kacag rajta :)
Forog minden irányban, hihetetlenül izgága.
Ma IKEA-ban voltunk, a hordozóban oldalt csüngött rajtam, néztük a mozgó faleveleket a trolimegállóban, mosolygott vadidegen emberekre, akik meg is dicsérték; egy bácsi szerint nagyon intelligensen szemlélődik korához képest :)