Nemcsak a reggel volt jó. Kedvesen mosolyog ránk a mai nap. Egy ciciből 100 gramm tej, 20 perc alatt; 40 percnyi küldetés teljesítve a teraszon; az első szélcső-használatunk :) Rekordok és újdonságok halmaza a mai, emellett mosolyalvások egymás hegyén-hátán.
A szomszédok megismerhették Uborka égbekiáltó rockerhangját, de csak azért is kivártuk azt a 40 percet a friss levegőn, pedig a pukikoboldok nagyon riogatták azt a frissességet. Így most már csak arra kéne rájönni, hogy a pimpilibe lehet a mózest a babakocsiba illeszteni, és utána kezdetét veheti a vad száguldás a patakparton.
Szélcső. Eddig még csak nem is hallottam róla. Kívülről egy kicsit elcseszett minitrombitának tűnik, ami a babák popsijában a szelek kilökődését hivatott elősegíteni. Na, a fingással nálunk nincs is baj, a pocakfájással annál inkább. Vártam, hogy a fingdugó feloldódik, és golyózáporként elborítja az intimszférámat, ehelyett brutál bűzös kaka indult felém…véééégre, kijött..legalábbis egy része…Borka utána fél órán át boldogan játszott egyedül a szobájában, csak a kajaidő elérkeztét jelezte nekem. Azt hiszem, az ürülék 3 napnyi fogsága után a világ legszabadabb emberének érzi most magát a kis hölgy. Én pedig szélcső-mesternővé neveztem ki magam.