boldoganyavagyoknéhamegkattanok

EGYÉVES

Pontosan egy éve, egy krétai üdülővárosban, Chersonissosban, egy lepukkant szállodai szobában kezdődött a kölök fizikai története :) Érezhető volt..nagyon is :) Most meg itt hempereg és kiabál mellettem.  Egyre jobban gyakorolja a hangját. Szereti a hangját..kiabálva, kacagva, panaszos történetet mesélve. Mi is szeretjük a hangját.

Az első szúnyog- vagy pókcsípés. Azon a kerek kis kobakon. A kopott születési hajzat alatt. Piroslik.

Keddi kaka. keddenként mindig van kaka. ugyanabban az időpontban. a második szopi után, 10-11 körül.

Túlvagyunk a második vidéki nagyilátogatáson. 2 éjszaka. Szombat hajnalban indulás, hétfő délután hazaérkezés. Kettős érzések. A nagyszülők olvadtak, örültek, és nyilván kinyalták a kölök fenekét is. Persze vízszintesben nem sokat volt a lány. Bár kérésre sikerült vele úgy is játszaniuk, ennek örültem én nagyon :) De azért a büfiztetések simán eltartottak 45 percig is…nagyszülők :)
Szombat délutánra nagyon zaklatott lett a lányka. A bányató körül szerettünk volna vele sétálni, de az eső úgy döntött, ő nem akarja, hogy mi ott sétáljunk. Úgyhogy apaállat törzshelyére tértünk be, csak mi voltunk, hatosban, a két fiatal család :) Manófej kis barátnője, Dalmi éppen elaludt, mikor megérkeztünk, Borka még a játékidejét töltötte :) Aztán Borka is elkezdett fáradni, és nem sikerült az idegen helyen elaludnia, egyre többen lettek a társaságban, így még kevésbé ment az elalvás, sírdogált, vergődött, kivittem a friss levegőre, többször majdnem elaludt, de aztán az ingerek erősebbnek bizonyultak. Úgyhogy anyaállat egy órán át a teraszon próbálta nyugtatni-altatni a babáját, míg a társaság, apaállattal együtt a benti részen vígadozott. Már nagyon várta anyuka a hazaindulást, hogy Kölök a saját magányában elpilledjen, ahogyan ő azt szereti…játék bárkivel, jókedéllyel; alvás egyedül, nyugalomban. Apaállat gyermekkori barátjának szüleit még meg kellett várni, hogy megcsodálhassák a tündérlányt, utána tudtunk elindulni..a kocsiban persze azonnal bebólintott…az este is zaklatottan telt, nem találta a helyét, meg is értem…az esti elalvás sikerült, de hajnali egykor már ébredt is, majd reggel fél hatkor is..a hangját is kieresztette, amitől persze apuka kellően ideges lett, mert ő éjfélig kocsmázott..ettől meg anyuka lett ideges, mert mondta is apukának, hogy menjen le a nappaliba, ha zavarja, de ő inkább maradt, és nyilván aznap nem lehetett hozzászólni, mert neki kell a jóízű, kiadós alvás ahhoz, hogy embernek érezze magát..mintha nem tudta volna előre, hogy mivel jár a gyermekvállalás…most már látom, így több anyával történt beszélgetések után még inkább, hogy ha éjjel nem is cicizni kel fel egy gyermek, akkor is az anyuka megy nyugtatni. Az apukák valószínűleg hormonálisan nem bírják a gyermeknevelés körüli alváshiányt..bénák :D Mi meg megszokjuk ezt is, és elfogadjuk, csak ne vágjanak már hozzá ilyen halálverte képet :D
A vasárnap a reggeli nyugtalanságot követően kellemesen telt, könnyebb nappali alvásokkal, kertben barátkozás a dédiékkel, addigra apuka is helyre tette magát :)
Megérkezett a másik nagyszülő páros nagynagynéni társaságában, volt hangos vígadozás :)
Délelőtt átesett anyuka két összetűzésen is…mert ha hajnalban már hosszú ideje sír a gyerkőc, mert nem tudja, hol van, és nem tud aludni, akkor egy nagyszülő, aki egyelőre a helyszínnel együtt idegen a kölöknek, ne akarja átvenni az anyjától a gyermeket. Tudom, én is hirtelen vagyok, és hamarabb harapok ilyenkor, de akkor is…köszönöm a segítséget, tényleg, csak meg kell tanulni jobban és jókor felajánlani.
Ami pedig anyaállatot leginkább kizökkentette nyugalmából, az a piacra invitálás volt. Mert a nagyszülők a piacra akarták vinni a kölköt, vagy akár velem. Én pedig határozottan nemet mondtam. Nem értették. Mit nem lehet azon érteni, hogy egy 3,5 hónapos baba nem a piacra, nem a tömegbe való, amikor így is elég zaklatott az új helyszín és a sok új inger miatt. Persze, pont az hiányzik neki, hogy a nagymama mindenkinek mutogassa…mintha egy tárgy lenne…a gyerekmutogatással és a „szokja csak a gyerek“ – hozzáállással engem ki lehet kergetni a világból…ott a facebook, direkt töltök fel sok képet, ott lehet nézegetni a kölköt. Majd ha nagyobb lesz, és nem alszik el másfél-két óránként úgy, hogy ebben a szopizás ideje is benne van, akkor lehet vele menni hosszabb utakra is, mert akkor már a fáradtság nem fog az ingerbefogadással harcolni. Azért ötször megkérdezték tőlem a reggel folyamán, hogy megyünk-e a piacra. Én szemét én. NEM.
Szerencsére a szüleim érkezését követően ezt el is mesélték a vidéki nagyiék nekik, ők pedig nekem adtak igazat.
Amúgy nyugodtan telt a vasárnap, a fürdésnél anyóspajtira rá kellett szólni, kedvesen kértem, meg, legyen szíves nem kiabálni, mert a fürdés az elcsendesülésről szól, hogy a vacsora és az elalvás előtt megnyugodjon Borka, ha már ennyire túlfűtött energiabomba ő :) Akkor már láttuk rajta, hogy bántja, amiért ennyiszer rendre utasítjuk, szóvá is tette, mire apuka elmagyarázta neki, hogy csak tanítjuk őt a kölök „kezelésére“. A „Miért, ti is felnőttetek hangos szó mellett“  azért kicsit felbosszantott, mert most mi nevelünk, nem értem, miért kell ezt bántásnak venni..minden gyermek más és más, egyéniségek és másképp kell hozzáállni mindhez, más viselkedést igényelnek. Azért már egyre ügyesebb ő is, csak tényleg szólni kell neki, mert különben egész nap a kezében lenne a kölök és furcsa hangon gügyögne hozzá :) Apóspajti viszont egyre cukibb nagypapa, a megtestesült nyugalom-nagyapó :) Kölök is szívesen kókadozik a vállán, látványosan szereti a higgadtságát :)
Este ismét könnyű elalvás, csak kicsit hosszabb altatással, mert lentről hangos csörömpölések többször felébresztették az álomút  közepén járó kölköt..de ez tényleg nem volt vészes, fél tízkor  már aludt. Hajnali négykor keltett, de fél ötkor aludt is tovább, csak cicizett egy picit, megbizonyosodott róla, hogy az anyja a közelében van, végül majdnem 8 óra volt, mikor ismét ébredt. Hangos kacagással indult a hétfő reggel. A nyugodt éjszakát apaállat is megköszönte, aki hajnali 3-ig borozgatott az öregekkel, és beszélgettek az élet nagy dolgairól – vagyis ő beszélt, az öregek meg hallgatták a kedvesen mámoros ifjú bölcseleteit :D
Délben persze ismét nézeteltérés. Épp az altatás végén járó anyukát megkérni, hogy hagyja abba az altatást, mert megyünk étterembe -  majd ott alszik, a kertben a kölök – nem okos döntés. Majd azt az orromhoz dörgölni, hogy ez meg volt beszélve, szintén nem okos döntés. Merthogy anyuka este fél 10-kor, a lányával együtt ledőlt aludni, és mindenki elfelejtette őt értesíteni arról, hogy ez a terv. A mámoros apuka pedig csak egyszerűen nem emlékezett rá, igazából nem is fogadta be ezt az információt az agya :) Mondtam nekik, hogy nyugodtan menjenek nélkülünk, mert mi tökjól elleszünk a Mackóval itthon, találunk a hűtőben kaját, és nincs ezzel semmi gond, de persze szájhúzás, az volt…Anyuka már megint a gyermek érdekeit tartotta szem előtt, és elaltatta. Borzalmas.
Sebaj, ezen is túlvagyunk :) Mire hazaértek, nem volt semmi baj, csak a nagymami pityergett ebéd közben, amiért nincs ott az unokája. Megértem őt is, tényleg rossz lehet ritkán látni az unokáját, de ettől még én minden egyes alkalommal azt fogom figyelembe venni, mi a jó a kismanónak, nem pedig azt, hogy kielégítsem bármelyik nagyszülő igényeit.
Búcsúzáskor persze volt sírás, majd a következő remek ötlet: a túri vásárra kimegyünk majd a picurkával. Ezen már csak mosolyogtam, és kedvesen közöltem: ti kimentek a vásárba, én itthon maradok a kölökkel , mert nem fogom a többezres tömegbe kivinni, főleg nem a nyári nagy melegben..továbbra is úgy gondolom, hogy egy kisgyermeknek nem ott van a helye, hanem nyugodt körülményeket biztosítva, játékok közt, emberek társaságában, de nem több ezrek között, negyven fokban. Egyszer majd csak megértik :) Beletanulnak majd ők is, nekem is kellett idő :)

A két és fél órás hazautat végig aludta Borka. Itthon nem tudtam normálisan megszoptatni, mert annyira örült az otthonának, hogy cicivel a szájában hangosan beszélgetett a bútorokhoz, mosolygott és hevesen mozgatta a fejét nézelődés közben :) Úgyhogy inkább hagytam játszani és örülni. Este kilenctől reggel hétig aludt :) A saját ágyában. Itthon van.