boldoganyavagyoknéhamegkattanok

Tegnap már csak egy 3 órás ébrenlét volt 
Remélem, megnyugszik hamar a leányzó, visszanyeri kiegyensúlyozottságát, és minden szopi után fog megint aludni.
Egy ágyban egy Uborkával. A hajnali ciciműszakot követően erős késztetést éreztem a Bogyóbirodalomban alvásra. Hogy ezt az érzést  a lábait húzogatva nyekergő kislányom, a babyphone utálata és apaállat pihenni hagyása vagy a gyermekbirodalom vonzása ébresztette fel bennem, én sem tudom pontosan, de Uborka pillanatok alatt elaludt a nagy ágyban, én pedig rá merőlegesen hasonló módon cselekedtem. Ubiszuszogásosalvás.
A reggeli szopizás maradt épp félbe. Ilyenkor fogalmam sincs, mit kell tenni. 10 perc után elaludt a cicimen, ennyi idő alatt 50-60 grammot evett meg, a mérleg sem tudta rendesen eldönteni. És azóta itt alszik a lábamnál, ismét a nagy ágyban. De nem mélyen, és ha felkel, rájön, hogy még hátravan kb. 30-40 grammnyi kaja a reggeli adagjából (persze, biztosan ezt fogja gondolni, a mennyiségeket is tudni fogja, hehe). Na, de a kaja kezdete óta eltelt 40 perc, és a cici nem arra van, hogy félórás különbségekkel lerohanjuk (legalábbis én szeretném, ha picit ritmusosabban érkezne a szopóinger a cicimhez). Ha elkezd mindjárt követelőzni, mit csináljak? Tegyem cicire, szívja le a maradékot? Vagy adjak kiegészítésnek tápszert? Vagy ne adjak semmit? Mit tanuljon meg a gyerek? Hogy a cici nem nyammogásra és játékra van, hanem kajálásra; hogy ha nem elég gyors, akkor büntiként a cumisüveget kapja meg – ez szánalmas, vagy ha nem elég aktív, akkor is meg kell várni a következő kijelölt étkezési időpontot – ez is szánalmas. Na, de a cicizés nem lehet állandó dolog. Inkább aludjon :) Eljön az a nap nemsokára, amikor már nem fogok ilyeneken kattogni, legalábbis remélem, mert nem szeretem, ha zakatol az agyam...de most még minden új, és azt hiszem, túl sokmindent szeretnék megérteni :)
Másfél napja nincs kaki. Addig minden pelusozásnál volt. Nagy változás. Borka nem is érti, szenved rendesen; lábhúzogatás, feszülés, erőlködésben kivörösödő arcocska minden ébredésnél, minden elalvás előtt. Ma már próbáltam popsitörlővel ingerelni a popsiját, az tetszett neki; igaz, egyszer már belealudt a segges lázmérésbe is.
Le kéne fejnem a cickókat, de annyira nem alszik még mélyen, az meg olyan rohadt hangos. Mindegy, majd lesz valahogy. Azt hiszem, az elmúlt 2 nap során majdnem teljesen legyőztem ezt a cicizős-tejes görcsölésemet, hála a sógornőmnek. Az a beszélgetés billentett át teljesen. „Minden úgy jó, ahogy van; ezt próbáld meg elfogadni.” Igaza van. És most álmában hatalmas mosollyal ajándékozott meg a már 54 centis nagylány (aki laza 300 gramm feletti heti hízást teljesített…) :o)
Anyaság. Kalandjáték. Ki kell élvezni, néha meg izgulunk közben. 
Jól esik, ha az embert dicsérik. Ha az Anyaállatot dicsérik, az még jobb. Ennél nagyobb elismerés nincs a világon. 2 napja folyamatosan bókokat kapok a hozzáállásommal kapcsolatban. Miközben néhány napja még világvégekatasztrófaanyukának is éreztem néha magam. És hogy feleségállatként is megkaptam a tökéletes címet, az egyenesen szívbelélekbegyomorbapillangósanbelemászó. Jól érzem magam. A héten jön a tavasz is. Hétvégére megpróbáljuk megtanulni a 45 percig levegőn vagyunk dolgot, és ha tényleg 15-20 fok körül lesz, akkor a patakparton elsétálunk anyuékhoz. Ha az unokahúgom is ott lesz, az lesz a tökéletes nap. Tegnap húztam tündérkártyát; húznom nem is annyira kellett, kiesett egy lap a pakliból: Vizualizáció. Oké, akkor ismét előveszem vizuális tudásomat, régebben is ebből éltem :)