Nem vártam meg a reggel 9 órát. A hajnali zuhanyzásom után mentem a kölökért. Kislányom van. Hol lehet. Azonnal megismerem. Alszik, mélyen, mézillat lengi még mindig körül. Magammal hoztam a szobánkba. Csak csodálom. Nem tudom levenni Róla a szemem. Gyönyörű, angyali, a megtestesült nyugalom.
Nna, de atyagatya, mit kell egy ilyennel kezdeni? Pici, törékeny. Nekem kell őt felemelni? Tisztába tenni? Segítség.Apaállat, hol vagy?
Párbeszéd a reggeli orvossal:
- Doktor úr, nekem erőteljesen mozognak a beleim. Hogy tudok vécézni?
- Ráül és kiengedi.
- De nem tudok ráülni.
- Akkor ne üljön rá, csak engedje ki!
Ilyen remekbe szabott párbeszédek folynak egy újszülött osztály szobáiban..:D
Ez a gyerkőc olyan gyönyörű, és lehet hogy ösztönmosolynak hívják, és csak a meleg elégedettségnek szól, de én magamra veszem.
Nem tudok ülni. Kezdem érezni, hogy valami történt odalent. Próbálunk szopizni. Kisebb-nagyobb sikerrel. De majd belerázódunk, mindenbe belejövünk. Menjünk már haza, nem bírom tovább itt bent. Apaállat hol vagy? :)
