boldoganyavagyoknéhamegkattanok

Túl egy hosszú hétvégén. Túl az első hosszú, Kölök nélkül eltöltött délutánon. 4 órás távollét. Az utolsó 1 óra pokoli hiányérzet.
Nagyiék élvezkedtek, Apa- és Anyaállat is élvezkedett. Együtt mozdultunk ki. Kaptam színes pulóvert, színes mellényt és nem színes blúzt. Kölök is kapott ruhákat. Ő 50-eseket, mert az 56-osok nagyok rá. Végre nem úgy fog kinézni, mint az idióta lógós ruhájú nagybátyja :)
Ma is voltam sétálni, ma egyedül. Tavaszi pulcsiban, tavaszi kabátban.  Szellő susogott körülöttem. Felhők mögül kacagott a Nap. Rám várt. Hazaértem, visszabújt a felhő árnyékába, alszik egy picit. Kölökkel együtt.
Volt ma nálunk a védőnő. Szeretem, ha itt van, lelkesítő, pozitív személyiség. Ő is jobbnak látja a manó helyzetét, én pedig nagyon várom már a teljes gyógyulást. Lassan elkezdjük a levegőre szoktatást, milyen kegyes az élet, hogy holnaptól ismét maximum 10 fok lesz az eddigi 18 fokokhoz képest, no meg eső is. Esőt még nem is látott a picur. Nnna, majd jól megmutatom neki; remélem, tavaszillatú lesz már.
Csapongok. Megint a tegnap. Egy ágyban aludtam a Kölökkel, azt hittem, már ébredezik, de aztán meggondolta magát, én meg hagytam, hagy aludjon. Elpilledtem a varázsában. Együtt szuszogtunk. Pillekönnyű boldogság.
Az este nem jó. Az esték nem jók. Még zörög-hörög, ijesztő hangokat ad ki, nyugtalanabbul alszik, mint eleinte.  De alszik. Kis hősnő.
Azt hiszem, ledőlök most is egy picit, álomban várom az ébredezését. Világ legszebbje. Megszólalt. Azt hiszem, mégsem dőlök le egy picit :) Megyek, és inkább sokadjára szerelembe esem.