boldoganyavagyoknéhamegkattanok

a tegnap részemről idegesnek és nyűgösnek sikerült. rohanás volt az egész. és biztos az én ingerlékenységemnek volt köszönhető, de az én drága férjemet most úgy nagyon meg tudtam volna csapni. mert nem kérdez, csak beszél, aztán persze én érzem magam szarul.
rendeltem pénteken egy babakocsit. 23 ezer ft volt, nem is drága, de nyilván nincs rá pénzünk, úgyhogy ismét anyutól kértem kölcsön, amitől én is szarul érzem magam , de ez van. mert a teraszra kell egy babakocsi, de ami van, kurva nehéz (20 kg kölökmentesen), nem tudom föl-lecipelgetni a lépcsőházban, ha sétálni megyünk. és akkor jön a – miért nem elég föntre a mózes?-kérdésével…mert amikor éppen az ebéd utáni sétát helyettesítem teraszos sétával, akkor csak úgy dobjam ki mózesben a gyereket, vagy hogy is gondolta…meg igaz, hogy fejjel lefelé lesz a gyerek kb. fél-1 percig, de tuszkoljam úgy bele a babakocsiba, mert a fent tárolt mózesben kell levinni a babakocsihoz..ez büfi után kiváltképp okos megoldásnak tűnik..
..meg amúgy is..basszus, 23 ezer ftról van szó..az másfél tankolást jelent a buszba..és mennyit is költött el tök fölöslegesen próbaterem díjra az elmúlt időszakban?? és ezek most rohadt undorító gondolatok, na de tények..és megvonná ezt a nem 1 hónapra tervezett kényelmet tőlünk…hát, gratulálok..köszi.
oké, elfogadta. péntek estétől szombat délig négyszer kérdeztem meg tőle, mit írhatok az eladó lánynak, hányra megyünk, mert pontosítani kéne..szombat délben kaptam is választ, de ekkor már nyilván csúszásban voltunk, mert manófej még mélyen aludt, anyóspajtiék 3 körüli érkezését vártuk, és még a kölköt is át kellett vinni anyuékhoz..úgyhogy ébresztés, cicizés helyett tápizás, mindent rohanva..és ahelyett, hogy kiment volna cigizgetni, az etetést átvállalhatta volna tőlem, mivel utána még fejnem is kellett…ha nem csak büfizés erejéig veszi át Borkát, akkor nem csak félmunkát tudtam volna végezni a fejésnél…
a következő kajálásra épp, hogy visszaértünk..végre szopizás történt.és igaz, hogy csütörtökön meg pénteken úgy terveztük, sétálunk anyósékkal, ha jó idő lesz, de ha 16:25-kor kezdünk el kajálni, akkor legjobb esetben is 17:25-kor végzünk azzal, azaz 18:00 körül tudtunk volna elindulni..amikor már sötétedik, amikor már 18 fok helyett 10 fok van csak…és a védőnő is úgy tanította, hogy hűvös időben a nap legmelegebb időszakában, 11 és 16 óra között kell sétálni, nyáron pedig az előbbi előtt, az utóbbi után. Nemrég gyógyult meg a picurka, úgyhogy akármekkora tapló vagyok, egyelőre nem fogok ettől eltérni.   
na, jó, most kitomboltam magam. az írás felér egy-egy tányérhajigálással, egy-egy szóbeli káromkodással kiegészítve :) már nem is haragszom Apaállatra (persze azért az is kellett, hogy neki is el tudjam dünnyögni a bajomat, az tett igazán helyre) :)
sőt, azóta már egyszer felkelt büfiztetni is, hogy tudjak fejni :)
imádok szopiztatni. két dolog miatt is: egyrészről gyönyörű és felemelő látvány, ahogy táplálom a gyermekemet, pillangók csapdossák szárnyaikat a pocakomban. másrészt, nyugalom van ilyenkor, manófej szuszogása tölti meg a teret ilyenkor, és igazából van egy harmadik jó is ebben: nyugodtan lehet ilyenkor írni, olvasni, manófej arcát csodálni :)
mindemellett gyakran megfordul a fejemben, hogy milyen jó lesz, amikor a Kölök mást is tud majd enni, mert ez a hercehurca – nincs elég tej, jajjtápszerkellvagymégse, állandó tejfejés – idegileg eléggé ki tud készíteni.
erősítem magamban: minden úgy jó, ahogy van. minden úgy jó, ahogy van :)

"Borka Nyuszival alszik, Apa Anyával." Úgy tűnik, megértette Nyuszi is, Borka is. Szerelmesen néznek egymásra, Borka elégedetten gügyög a nyuszinak. Szeretem, ha így zárul egy sírós időszak. Jó éjszakát!